Ezért nem merek több gyereket vállalni. Ti hogyan gondolkodtok erről?

Van egy 14 hós tündéri kisfiam, imádtam terhes lenni, a szülés szép emlék maradt. Nagyon sokszor elfog a vágy, hogy szeretnék még egy gyereket. Anyósom szerint KELL egy testvér. Most is olvastam itt egy kérdést, hogy miért nézik hülyének azt, aki 3-4 vagy több gyereket bevállal. Mézes mázos mesés válaszok jöttek, hogy szép a nagy család, meg ilyenek. De Belegondolnak ilyenkor a gyerekek JÖVŐJÉBE? Példaként elmesélem az én helyzetemet, hogy nem az elkényeztetés és a gazdagság érdekel:

Párommal mindketten dolgos, de szegény családból származunk. Ez annyit jelent, hogy a szüleink egy fillérrel sem tudtak támogatni minket. Amióta a gyerek megvan, a nagyszülőktől sajnos 1-2 túrórudit leszámítva semmilyen segítséget nem kapunk. Mindketten szintén dolgozunk. Nagymamától örökölt 30 nmes szoba konyhában élünk. Ez az egyetlen, de hatalmas segítségünk volt. Jelenleg arra pályázunk, hogy ha még mondjuk 4 évet maradunk, addigra lesz annyi pénzünk, hogy tudjunk venni egy 1+2 félszobás panelt. Ha ez sikerül, akkor a fiamnak lesz egy fél szobája, és ha sikerül félretenni havonta egy KEVÉSKE összeget (ugyanis alacsony a keresetünk), akkor abból tudjuk vagy taníttatni, vagy egyáltalán annyi összeg összejön, hogy majd ha ő is vesz fel hozzá hitelt, tud egy saját (pici, olcsó) lakást venni, és ott fog tartani, ahol most éppen mi. Ez minden.

Új életet kezdhet majd a jövőbeli családjával egy egyszobás lakásban, ami legalább az övé lesz, és nem kell majd súlyos pénzeket kidobálnia az ablakon albérletre.

De ha bevállalnék én is hármat, oké, hogy aranyosak, szépek, nagy a család, van kire számítsanak, ilyesmi, 3 gyerektől ingyen van a tankönyv meg egymás ruháit hordják, de mi lesz, ha felnőnek? Az 1+2 félszobát felosztom 4 felé?

A Saját bőrömön tapasztalom meg, hogy milyen az, amikor tényleg semmilyen szülői segítség nincs. Farkasordító világban élünk, ki tudja mi lesz később? Mert szerintem nagyon jók azok a MESÉK, amikben elindulnak egy tarisznyával szerencsét próbálni, de saját magamon látom , hogy nincs kitörés! Ha a gyerek jól fog tanulni, akkor elmegy orvosnak vagy ügyvédnek és megvesz mindent, amit akar. De ha nem sikerül? Akkor lesz egy érettségije, egy szakmája, amivel havi 80-100-130 ezret fog keresni.

Ez utóbbi egy átlagos magyar "karrier".

A párom öccse jelenleg pont itt tart. A páromnak szerencséje volt, el tudott otthonról költözni az én saját lakásomba. De az öccse? 23 éves, dolgozik látástól vakulásig, de mivel anyósomék szegények, így nem tudják őt segíteni, és mivel anyósomék (pedig hangsúlyozom, anyóséknak régen jól ment!) egy fillért nem raktak félre a gyerekek jövőjére, így esélye sincs, hogy 30 éven belül saját lakása legyen, így vagy albérletre "dobálná" ki szerencsétlen az összes pénzét, vagy maradna a kisszoba a jövendőbelijével. De felteszem a kérdést: Ha mi is ott laknánk, akkor a jelenlegi felállás szerint 8-an lennénk 1+2 félszobában? És itt még csak 2 gyerekről van szó...