Ki nem ért egyet ezzel a nevelési elvvel?

Pár évtizede az dívott, hogy a babának el kell tudnia lenni egyedül: gyakran betették az ágyába és magára hagyták, ha sírt, akkor is. Manapság meg azt mondják, hogy ez nagyon káros. Mi sehogy se tudtuk rászoktatni a gyerekünket arra, hogy a hajnali szoptatás után visszaaludjon: hiába volt álmos, nem aludt vissza, hiába minden ringatás stb. Utolsó kínunkban lefektettük a kiságyába, betakartuk és ott hagytuk. Az első napokban ordított kb. 5 percig, de egy hét alatt teljesen megtanult magától elaludni, most már csak letesszük, beszopja az ujját, becsukja a szemét és alszik.

Szóval nálunk a "letesszük és ott hagyjuk, akkor is, ha sír" elv egy régóta megoldhatatlannak tűnő problémát oldott meg nagyon hamar. Most akkor hogy is van ez, hogy magára hagyjuk-e vagy sem?

Légyszi indokoljatok is, hogy szabad-e magára hagyni vagy sem!