Hogyan segítettetek a babának "megtanulni", hogy hogy legyen el egyedül?

Az én Fiam, ha jókedvű, nem álmos, tele a pocak, akkor néha kifejezetten igényli, hogy hagyjuk békén.

15-20percig szépen elnézelődik a kiságyban, vagy a babakocsiban.

Van egy kis játékhídja, azt szívesen nézegeti. A kiságyban van baldachin, arra belülről csíptettem kis figurákat, a tartó vasra mindig más plüssfigurát akasztok. A babakocsiban szintén mindig lóg valami, amit nézegethet. Ha kinn van az udvaron, nézegeti a leveleket, ahogy fújja a szél.

Nem kellenek drága játékok, mindig valami apróság (a zenélő kütyük sem kötik le jobban, mint amiket leírtam)

Ha jól elvan, akkor hagyd békén, egyre hosszabb lesz ez az idő.

Nem kellett megtanítani,egyszerűen ő alapból jól el volt egyedül,olyan 10hónapos korától van az,hogy követ mindenhova,még a WC-re is :)

2hónaposan vettünk neki játszószőnyeget,amivel remekül lekötötte magát,csak úgy csörögtek a játékíven a csörgők,zenélő játékok és nagyokat vigyorgott közben,ezzel 4hónapos koráig el volt.Utána elkezdett kúszni,na akkor ment a nagy felfedezés,bekommandózta az egész lakást,megrágott bármit ami az útjába került.Később meg a felállás,mászás,járás lekötötte-eddig.

Mostanában az van,hogy jóformán mindig látnia kell a szeme sarkából és akkor el van,szerencsére a konyha ott van a szobája mellett,így lát ha ott vagyok,de volt olyan,hogy bele kellett tennem a járókába és azt kivittem a konyhába és nézte,hogy mit csinálok.

Hú hát szerintem ez babasajátosság. Én mindig arra törekedtem hogy el legyen egyedül, de már csecsemő korában is ahogy észlelte hogy kimegyek a szóbából azonnal sírni kezdett, és nem hagyta abba. Nem öt perc, nem tíz, hanem képes volt egy órát is sírni. Ha nem megyek be abba sem hagyta volna. Többször próbálkoztam azzal hogy a kiságyban hagyom, annak ellenére hogy jelezte vegyem ki. Nem jött össze. Azóta már eltelt lassan 3 év. Most sincs el egyedül, nem játszik el, nem építőzik, semmit nem csinál egyedül, csak ha ott vagyok vele, közvetlen közelében.

Ha az udvaron homokozik nem ülhetek le a lépcsőre, től 2 méterre, hanem oda kell ülni a homokozó sarkára mellé.

én azt gondolom, hogy ha nyafog-nyűglődik és akkor ott vagy mellette, megnyugtatod, akkor tudja, hogy számíthat Rád és akkor a nyugodtabb időszakjaiban egyre inkább ott lehet hagyni egyedül.

Persze ehhez kell valami, ami le is köti. A mi fiúnk 2hós korától nagyon élvezte a játszószőnyeget és az arról lelógó játékokat, most 3,5hósan a színes, csörgős-zörgős plüss állatok szereti nagyon.

Ez magától fog kialakulni. Vegyetek többféle játékot: legyen csörgő, zörgő, hang nélküli, puha, kemény, plüss, rágható, stb. Mi majdnem minden játékunkat használtan vettük vagy örököltük, nem kellenek drága dolgok, a mi kislányunk kedvenc játékai például az ásványvizes üvegek. :) Ha meglát egyet, megszűnik körülötte a világ, csak az érdekli és semmi más.

Adjatok neki érdekes, változatos tárgyakat. Egy ekkora baba még nem tud pár percnél tovább játszani, ahogy nő, ez az idő is fokozatosan növekedni fog - plusz amikor már tud majd gurulni, közlekedni, utána tud menni az elejtett játéknak, akkor is könnyebb lesz.

Kösd magadra és végezd a házimunkát úgy, és néha tedd le és adj neki játékokat, de maradj mellette. Ha elejti és nem éri el, add neki vissza stb.