Más is van igy ezzel? Pár hónapja szültem, azóta egyedül vagyok itthon a Picivel, aki még nem beszél, szinte egész nap alszik.

Én is ezt csinálom már 3 éve. A nagyobbik fiam 3 éves, a kicsi 7 hónapos. Sajnos a barátok elmaradoztak, mivel nekik nincsen gyerekük. A férjem dolgozik, van, hogy alig látom. A család mind vidéken, messze, tőlük nem sok segítséget kaphatok.

Sajnos mára annyira rossz lett a helyzet, hogy már majdnem depressziós lettem, így a szüleim rángatnak ki ebből az állapotból.

Én azt tudom javasolni, hogy feltétlenül keress valami társaságot, barátokat, különben nagyon nehéz lesz. Szerencsére én a szomszéd anyukákkal összejárok, bár ilyenkor nyáron mindenki nyaral. Kitartás, ha egy kicsit nagyobb lesz, könnyebben tudsz vele mozogni, elviszed tornára, foglalkozásra, emberek közé mentek!

Ne is mondd!Ráadásul itt,ahol én lakom,szinte senki nem tologatta a babát(naponta 2-3x voltunk sétálni)így még nehezebb volt felnőttekkel találkozni.Majd ahogy jött a jó idő,nőttek a babák....egyre több embert ismertem meg.Kitartás,előbb utóbb csak megismerkedsz hasonszőrű anyukákkal.

A férjem nekem is csak 7végente jön haza,anyumék Szlovákián élnek....de már lassan kilenc hónapos a gügyögő fiam,így könnyebb vele bebuszozni a városba,vagy elmenni a barátnőmhöz....

Szégyen a szingli,babátlan barátokra,hogy nekik nincs idejük Ránk anyukákra.Ők könnyebben mozdulnak ki.De persze megértem őket is,anno engem se érdekeltek a picibabások :-)