Mi lehet a probléma, hogy hirtelen nincs el egyedül és sír?

Mert még nincs tárgyállandósága; azaz azt hiszi, hogy ha nem lát, akkor "nem is vagy" és ettől megijed.

Semmi baj nincs, ez teljesen normális ilyenkor. Még jópár hónap lesz, mire a kis idegrendszere feléri, hogy akkor is megvagy, ha épp nem vagy mellette. Türelem. :)

A szeparációs szorongás amiatt alakul ki, mert kb. 1 éves korban a gyerkőc elkezd nagyon ragaszkodni, anyás lenni - mindig, mindenhol mi kellünk, nélkülünk sír.

Ez a szorongásos időszak a gyerekkorban többször is megismétlődhet, de ilyen kicsi korban még ritka, illetve ekkor nem szokták így hívni (a csecsemők alapból nagyon anyásak tudnak lenni, pl. a szoptatás miatt is:).

Én sokkal inkább arra tippelek, hogy az általános fejlődési ugrása miatt (ami közben ugye az idegrendszere is folyamatosan érik) változnak az alvási szokásai. Ha nappal nagyon sokat játszik, nézelődik, mocorog, a rengeteg információ, ami bejut, nagyon megkavarhatja a rendszert. Emiatt megeshet, hogy este nehezen nyugszik le, kapcsol ki a buksija.

Ezért, ha eddig még nem tetted, lassan vezess be egy esti rutint, aminek most még nem is a rendszer-szerűsége, szabályossága a lényeg, hanem sokkal inkább az alvásra való felkészítés, ráhangolás: az esti, fürdés körüli időszakban már ne legyen játék, hangoskodás, hanem készüljetek a pihenésre. Egy kellemes meleg fürdő, masszázs, félhomály és suttogó beszéd mind segíthetnek neki ellazulni. A TV-t és egyéb zajforrásokat ettől az életkortól már szükséges lehet mellőzni a szoptatás és alvás idejére (is).

Remélem, nem haragszol, hogy én is válaszoltam.