Nevelési probléma, ha egy baba anyás, vagy nem szeret egyedül lenni?

itt kaptad meg idegenektől? nehogy ezzel foglalkozz! én nem adok sokszor még ismerős véleményére se, nem hogy idegenére!!

én is ranschburg fan vagyok, a fiam is ilyen, mint a tiéd, csak ő még 8,5 hónapos!

fel a fejjel, jól csinálod!

Nekem ebben az a furcsa, hogy én sem szeretek egyedül lenni, ha anyukáméknál vagyok kiülök vele a konyhába beszélgetni, a párommal is lemegyek, együtt vagyunk míg eszik, a párommal alszom. Sőt van, hogy anyukámhoz beülök a fürdőbe beszélgetni, mert ő fürdik én meg nem akarok egyedül lenni.

és elvárjuk a gyerekektől, hogy ők meg teljesen egyedül ellegyenek, akár órákat. Külön szobában átaludják az éjszakát, holott nekem ez se mindig sikerül, van, hogy csak forgolódom sőt olyan is, hogy olvasgatok, tévézek.

Én soha nem várok el olyat a gyerekemtől, amit én magam nem teljesítek. Mert bizony olyan is van, hogy a boltban leveszek egy csokit, mert megkívánom. Épp ma vesztem össze a párommal a boltban, mert a pénztárnál már sorra kerültünk és vissza akartam menni kóláért meg tejszínhabért.

Akkor sem haragszom, ha fáradt és tombol, mert sokszor én is tombolnék.

Sziasztok!

Kislányom majdnem 11 hós, és nálunk uaz a helyzet, mint nálatok. Járókánk van, arra jó, ha kimegyek wc-re, kb tudom hol vana Kisasszony. De jobb szeretem, ha a lakásban jön-megy, ha kimegyek, perceken belül ő is megjelenik ott. Már alig várom, h meglássam a kis kópé fejét az ajtóban. Ranschburg elvei nekem is szimpik, normális és emberközeli, gyerekcentrikus a hozzáállása. Szóval ne törődj azokkal akik téged oltanak kedves kérdező, gondolom te sem oktattad ki őket. A hideg is kirázott ettől a "talán még lehet javítani a helyzeten" fordulattól.

Épp szeparációs szorongós a gyermek. Életkori sajéátosság, hogy nem akar egyedül lenni.

De egyébként ki szeretne, ha ugyanakkor lehet a legjobb társaságban is, együttz azzal az emberrel, akit a legjobban suzeret a világon?

Én épp azt a mostani "divatot" nem értem, hogy miért várják el egy kisgyerektől, hogy olyan legyen, mint egy felnőtt: aludjon el egyedül, ne sírjon, ne akarjon a szülei ölében lenni, velük aludni, egyáltalán: legyen észrevehetetlen és a lehető legkevésbé zavarja meg a szülőket. Aki ilyen gyereket akar, az miért nem vesz inkább játékbabát? :-(

8,5 hós kisfiam sír, ha nem vagyok vele egy helyiségben. Vécére meg a postás elé azért kimegyek, akármennyire sír, de egyébként egyáltalán nem bánom, ha egész nap együtt vagyunk. Ez az élet rendje, ő most kisbaba, és kész. Majd felnő, de nem siettetem a folyamatot. Ranschburgot én is ajánlom.

az ember társas élőlény, így természetes dolog, hogy nem szeret egyedül lenni. Én sem értem miért nem kezelik sokan a gyerekeket egyenrangú családtagként, hiszen ő is ember, csak kicsi még, de jogai és érzései ugyanúgy vannak, mint egy felnőttnek.

Az én fiam is jön-megy a lakásban, mióta kúszni tud, 14 hónapos már és ennek köszönhetően minden tilos dolgot tud és ért, ellenben azokkal a gyerekekkel akik járókába vannak zárva a nap nagy részében, mert a szüleinek így kényelmes...