Nevelési probléma, ha egy baba anyás, vagy nem szeret egyedül lenni?
Az én babám konkrétan 10 hós. Sokat vagyunk kettesben, nincs úgymond bezárva járókába, ráccsal leválasztva, jön-megy, illetve mászik a lakásban, ugye ott szeret lenni, ahol én is vagyok. Szerintem normális ez a helyzet, csak itt megkaptam a magamét, hogy zárjam be és elkapattam, talán még lehet javítani a helyzeten. Nálatok mi a helyzet? Én azt szeretném, ha egyenrangú családtagként néznénk rá, nem úgy hogy pl. uralkodjak felette, mert ő csak egy gyerek.
Itt olvastam már, hogy Ranschburg Jenőt idézték, hogy ha a szülő az első 3 évben alázatos a gyerekével, utána a gyerek is az lesz a szülőjével, én ezt próbálom követni. Persze nincs minden megengedve neki, ésszerű határok vannak.
De sok rokonlélek:) Én is nagyon régóta szimpatizálok Ranschburg tanításaival:) Nekünk ugyan van járókánk, de csak a helyet foglalja, mert ordít benne. Ha olyan dolgom van, (pl. konyhában tésztát szűrök stb..), akkor berakom a kiságyba egy zenélős mütymüttyel. Ha jól elvan, otthagyom. (Ezt már megtanultam:) De amint elege lesz, kiveszem, és ő is szabadon járkálhat, természetesen.
Azt hozzáteszem, h nagyszülőktől kaptuk a járókát... Próbálták beletenni az akkor még kisebb gyerkőcöt (rájuk hagytam félig-meddig), de nem jött nekik össze. Hihihihihi:) Amúgy ilyenkor megszoktam kérdezni, hogy 1. a férjemet is mindig a járókában "TArtották", ő nem akart mászkálni?2. Ő sosem mehetett a konyhába/ fürdőszobába? /A szurkálódós kérdéseim szituációfüggőek:)
Erre persze csak hümmögnek:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!