Miért felejtik el azt sokan, hogy az Anya is ember nem gép és miért kell a gyerekkel eggyé válnia?

Érdekes ez a nyafogás csak ebben az utolsó 20 évben alakult ki. Mi lett volna ha 1930- vagy anya mint nagyanyáink.

Anyukád is így gondolkozott mint te, mikor te voltál pici?

Lepontozhatsz.

Na azért ez a világ épp átesett a ló túloldalára. A mai nők-anyák felé támasztott követelmények. Oké, ki nem szrja le a másik mit mond, de ha a szr anya vagyok kérdéseket megnézed, hát siralmas.

És most jönni, mert 30as években fasza csajok voltak, ugyan te hol voltál akkor, kedves 2., más volt az egész világ, amiről.höz fingunk sincs, oké nagyik-dédik megemlítik mennyivel könnyebb nekünk, na de az ő anyáik is a fejükhöz vagdosták, hogy könnyebb neked(pl ágnes pelus mikor bejött....), és a nyakam teszem ra, hogy minden korban amióta vannak családok voltak ilyen jellegű kérdések.

És azért furán néznek az anyukára, ha nem adja fel magát, ha ezt vagy azt nem úgy csinálja ahogy elvárják, esetleg kihasználja a csúcshightechvilág adta lehetőségeket. Ne adja az ég igénye van nőnek lenni, igénye van magányra, "bulikra", a férjére, és nem 2000000000...000%ban a gyereke a háztartása lesz az élete.

Azért foglalkoznak ezzel ennyit az anyák, mert mindenkiben van némi bizonytalanság. Ugyan is ha van is recept arra hogy ,,így csináld!" az ilyen jellegű könyveket a babák nem olvassák.

Én pl szerintem tipikusan a gyerekhez nőtt anyuka vagyok. De az én kicsim még nincs 1 éves sem. Mégis van időm fodrászra, műkörmösre, műszempillára... De tudod azért mert havi 1x elmegyek a fodrászhoz ahová magammal viszem mert ott is imádják a kicsit és ő ott a sztár... hát egy percig nem érzem magamat rossz anyának tőle. A műkörmös másfél óra HAVONTA. Sokkal kevesebb idő mintha magamnak festeném ki itthon és néhány naponta lekopna és még a száradási idő minden alkalommal... sokkal praktikusabb. Kitetováltattam sminktetoválással amit lehetett így majd csak 3 év kb mire újra kell csináltatnom. A szempillámat is szintén havonta kell töltetni. Így én reggel csak lezuhanyozok, megfésülködök és az eddigi több órás készülődés helyett (mire emberit hoztam ki magamból) már csak a kislányomé az idő. Szoliba nem sikerült eljutnom mert hamar kikopik és oda ugye nem tudom elvinni. Így barnító krémezek...ITTHONRÓL!!! tornázni itthon szoktam Rubint Réka kazira. Az napi 20 perc amíg alszik a picur. IGEN VANNAK IGÉNYEIM! Fiatal vagyok és szeretnék nő lenni. Szeretném, ha Apa büszke lenne Anyára és ha kívánatos nőnek tartana. Szeretem, ha büszke lehetek én is arra, hogy megdöbbennek, hogy kisbabám van ,,pedig ki sem néztem volna...". Ezt viszont minimális időből hozom ki. Ezen a minimális időn kívül pedig az összeset a családommal töltöm. Mi együtt alszunk, együtt megyünk szinte mindenhova. Apa külön megy dolgozni. én itthonról dolgozok kötetlen munkaidőben. Amikor a kislányom ébren van én vagyok vele és mindent hozzá igazítok. Viszont ő igen is velem jön vásárolni, velem jön sétálgatni, barátnőkkel találkozni az ő gyerekeikkel együtt... Imádja hogy sokat járunk el és mindig már kalimpál ha nyitom az ajtót... Nem érzem magamat lekötve vele. Bárhová eljutok ahová igénylem csak esetleg nem aznap mikor kigondolom, hanem egy kis szervezés segítségével a következő vagy az azt követő nap. Nem értem miért kell ezt az egészet túlságosan felfújni. Miért ne lenne normális hogy az anyuka a gyermekével tölti a napot? Vagy az a kérdés, hogy miért nem normális, hogy vannak anyák akik nem akarnak a gyermekeikkel lenni egy egész napot? Mondhat bárki bármit, de az én lányommal rengeteget foglalkozik az apukája. Mégsem ugyan az ő neki mint én. Ha sírás van, vagy megijed egyből mutatja hogy vegyem át akkor is ha az apukájával van. Pedig imádja az idegen embereket és folyton meg akar mindenkit mosolyogtatni. DE! Én vagyok számára az ANYUKÁJA. Neki nem mindegy hogy kivel alszik el, hogy ha valami újat lát vagy hall akkor rám néz először, hogy az jó-e. Nekem ad gondolkodás nélkül rengeteg puszit míg másnak órákig kell könyörögnie hátha... teljesen más vagyok neki mint más ember. Kivel kéne lennie ha nem velem? Az a nem normális hogy én úgy érzem nekem erre van szükségem és nem egy szórakozóhelyen mosolyogni és verni magamat a zenére??? Ettől nem lennének igényeim? Vagy az a gáz, hogy én a CSALÁDOT IGÉNYLEM? Sokak szerint nem helyes együtt aludni a gyerekkel. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy éppen úgy ahogyan én lesz*-om azt aki ezt nem helyesli az tegyen arra hogy én nem helyeslem ha a gyereküket hanyagolnák el... Mindenkinek más az értékrendje. Van akit a pénz, van akit a karrier, van akit a szerelem és vannak olyanok is akiket a család motivál. Nem vagyunk egyformák. ha Te önmagad nem kérdőjelezed meg azt, hogy ,,normális-e" ahogyan teszed, akkor jól csinálod. ha viszont kérdés...akkor egyszerűen ne mástól várd a választ. Mert ezekszerint Te magad is érzed, hogy valami nem úgy megy, ha megerősítésre van szügséged. Minden baba más ezt nem szabad elfelejteni! Nekem szerencsém van ilyen téren, mert egy nyugodt kiegyensúlyozott kislányom van aki szinte csak nevetni tud. Így nem ítélem el azokat akiknek ,,nehezebb" a dolga, viszont sem megérteni sem átérezni nem tudom, mert én akkor is anyának érzem magamat, ha sír és a szívem szorulna el ha nem lehetnék ott mikor ő SÍR! Nekem nincs se babysitterem, sem pedig nem passzolom le őt rokonoknak...

6-ik

Ok, hogy Te így szereted csinálni, és tényleg biztos Neked így jó és ezzel vagy elégedett, de más másként szereti. Azért nem kell a kérdezőt leszúrni.

Ha a kérdezőnek arra van igénye, hogy hetente kétszer elmenjen edzeni gyerek nélkül valahova, vagy egy kávét igyon a barátnőjével, akkor meg kell szervezni és kész. Ettől nem rossz anya.

(Amúgy én is mindenhova vittem anno a lányomat, sokáig szoptattam és össze voltunk nőve. És a kisfiam is így lesz, ahogy elnézem.)

Egyébként meg a gyerekezés kimerítő tud lenni, de hát ez van.

7 hónapos a fiam!

Heti kétszer másfél órát a mamiknál tölt, amíg én sportolok!

Sőt, 2-3 hetente elmegyünk apával vacsizni,akkor is a mamikkal van!

Aludt is már pl. anyósomnál, amikor lagziban voltunk.

Nem, nem érzem magam szar anyának. Attól még,hogy anya lettem, ugyanúgy maradtam NŐ, FELESÉG, BARÁTNŐ stb.

A fiam mindenkivel el van, mivel sokan veszik körül. Imád a mamikkal lenni, én is rájuk merem bízni pár órára. Barátnőm sosem adja oda a lányát senkinek, most 11 hónapos és ha az anyján kívül más közeledik felé, már sír is! Én tudatosan szoktattam a fiamat a nagyszülőkhöz és a keresztszülőkhöz, hogy később sem érezze,hogy megállt az élet,ha anyát pár órára nem látja!

Teljesen egyetértek a 6-os válaszolóval!!!!

Én is hasonlóképpen látom a dolgokat mint ő.

Nagyon szuper Anyának tartom,olyan igazi anyának...

Nagyon jókat ír és nagyon értelmesen!!!

Én is szeretek eggyé válni a kisfiammal,imádom a családomat.

De való igaz,hogy én is lesz@rom azt,hogy ez tetszik e valakinek vagy nem.

Nekem,a páromnak és a gyerekemnek ez így jó és nekem csak ez számít!!!!

Ha valaki máshogy gondolja,máshogy él,az a szíve joga,sosem ítéltem el ezért senkit,meg végtére is mi közöm hozzá?

Mindenki éljen úgy ahogy neki és a családjának jó és ne foglalkozzon idegen,"arc nélküli"emberek véleményével!

Mert végül is kinek akarunk megfelelni?

Magunknak és a családunknak avagy idegen embereknek...?

OFF 6-os, bealudtam a meséden.

ON Naponta van egy ilyen kérdés, hogy ki a "jó" anya? A robotgép-anya vagy a plézacica-anya. A két véglet között millió féle anya van és mind jó anya, mert a saját gyerekének a legjobbat akarja legjobb tudása szerint. Ez csak kettejük dolga, nehogy már egy 3. személy döntse el az anya-gyermek kapcsolat mivoltát.