Mennyire igaz amit a filmekben látni, hogy sokan ordítanak szülés közben? Tényleg igaz lenne, hogy az ember ennyire elveszíti a kontrollt?

Szia!

Mindenki másképp csinálja :)

Ezt előre nem tudod, valaki némán szül, valaki ordít. Hidd el sok mindent tapasztaltak már a szülészeti osztályon, nem te leszel az első, akár így, akár úgy viselkedsz a szülés közben.

Én meg voltam róla győződve, hogy némán szültem, de a férjem utóbb felvilágosított, hogy nem, igen hangosan nyögtem. Olyan erővel nyomtam, annyira befelé figyeltem, hogy semmi nem jutott el az agyamig. Szegény férjemnek majdnem el is törtem a kezét :)

A barátnőm, aki egyébként egy nagyon viselkedni tudó csaj, huszoniksz órás vajúdás után ráordított az orvosra, hogy k*rva gyorsan szedje ki belőle a gyereket. Pár napra rá bocsánatot kért, mire az orvos, ugyan már, mondtak már cifrábbat is és csak mosolygott.

Csak nyugodtan kiabálj, ha neked úgy lesz jó.

Könnyű szülést neked!

Szia!

afilmekben azt is láthatod, h forró vizet, és törülközőket kérnek, azok sem kellenek a szüléshez:)

Komolyra fordítva, nem feltétlenül kell kiabálni, én meg sem szólaltam, a tolófájásoknál egyszer felkiabáltam, de annyi.Nem hitegetlek, veszettül fáj, de ki lehet bírni. Ha kiabálsz, csak rosszabb lesz, engeded magadon elhatalmasodni a pánikot. Csak annyit tudok ajánlani, h próbálj nyugodt maradni, az orvos és a szülésznő azért van, h segítsen, és ha minden kötél szakad, kérhetsz fájdalomcsillapítót.Az utlsó egy órában szívem szerint kértem volna, de azt mondták, h már a célegyenesben csak lassít. Túl akartam lenni, rajta, ezért nem kértem.

A vajúdás nekem jobban fájt, igyekeztem nem arra gondolni, h még mennyi ideig tart még. Arra figyeltem, h jön a fájdalom, erősödik, tetőponton van, és enyhül. Mintha hullámokon lovagolnál.:)

A vajúdás szépen lassan alakul ki, hozzá lehet szokni, és közben én figyeltem is, h hány percesek a fájások. Közben az orvos és a szülésznő megkér dolgokra, feküdj fel vizsgálatra, nst-re, nekem rohant az idő.

Nem kell nagyon félni tőle, úgyis át kell élni, és ez a világ legtermészetesebb dolga. Régen egyedül is szültek a nők, akkor neked mennyivel jobb, és könnyebb lesz, gondolj erre.

A kitolás nálam nagyon rövid volt, 5 fájásra kint volt. Az nem fáj nagyon, szinte észre sem vettem, kicsit olyan volt, mint a filmekben a lassított felvétel, minden olyan meseszerű, valószerűtlen volt.Pont uolyan érzés, mint mikor székrekedésed van, és kemény a széklet. Pont uúgy feszít. Higgy magadban, és a babádban, meg tudjátok együtt csinálni!

Könnyű szülést, és boldog babázást kívánok! 9 hós kisfiú anyuja:)

Nekem még a szülésznő is azt mondta (a felkészítő tanfolyamon), hogy egy csomó dologra nem is szoktak az anyukák emlékezni, még arra sem, milyen pózokat vettek fel, stb. Nekem is első szülésem volt és mivel elég kicsi a fájdalomküszöböm (szerintem) én is tartottam attól, hogy vajon miket fogok közben csinálni. A szomszéd szobában kicsit gyorsabban zajlottak az események, 2 szülés is volt és hallottam kiabálást is, mindkétszer, de egyáltalán nem extrém módon ( mint a filmekben...), gondoltam, biztos én is fogok, ha már nem bírom, de végül mégsem volt rá "szükségem". A szülésnek minden percére emlékszem, a párom is velünk volt végig, életem legszebb emléke, még, ha ez volt egyben életem legnehezebb és leghosszabb napja is.

Rettegned nem kell, gondolj arra vajúdáskor, hogy tulajdonképpen mi is történik a testeddel, tágul a méhszájad, görcsölsz ugyan, de max a sóhajtozás az, ami segít, ami kicsit lazít is. A kitolásnál meg már annyira aktív leszel és olyan közel leszel már a babádhoz, annyira fogsz koncentrálni, hogy nem lesz időd sajnálni magad. A kiabálásról, ordításról meg köztudomású, hogy rengeteg energiát emészt fel és neked akkor mindre szükséged lesz, nem kótyavetyélheted el. Kívánom, hogy sírj majd, és éppen abban a pillanatban, amikor először a karodba foghatod a gyönyörű kisbabádat - örömödben!

Egyébként pedig: ha úgy jön mégis össze, hogy a feszültségtől, vagy akár fájdalomtól, vagy fáradtságtól mégis sírva fakadnál, esetleg elkiáltod magad közben, hát egy percig se szégyelld, mert ehhez is jogod van, de ezt te majd ott helyben eldöntöd, hogy szükséged van-e rá valamiért mégis. Minden úgy lesz jól, ahogy történik majd, felejthetetlen élmény! Semmitől ne félj, nyugtasd meg a bébidet is, hogy nagyon várod, ő is segíteni fog, ahogy te is neki. Ha félsz, nyugtalan vagy, azt ő is érzi, tégy meg mindent magatokért, hogy már csak a nagy nyugi legyen, ami kis idő még hátravan a Nagy Találkozásig!

Könnyű szülést kívánok! :)

15 hónapos baba anyukája

Engem a "kedves" doki rákötött infúzióra, holott semmi sem indokolta, majd a tolófájásoknál egy másik a gyomromba könyökölt, úgyhogy tisztán emlékszem, hogy letegeztem, és a szex is szóba került...

Fogadott doki volt, de nem bántam meg, hogy miket mondtam neki. Szerintem kicsit durva első gyereket 3 óra alatt "kihajtani" a kismamából, majd a végén vákummal kirántani.

Nem akarlak megijeszteni, remélem, hogy a te dokid normálisabb. Én a jövő hónapban szülök újra, a kórház ugyanaz, a doki más...

tényleg vannak, akik ordítanak, én is hallottam...

a sírás szerintem nem gáz

én is nagyon féltem, hogy ordatok majd, mert elég nyűgös típus vagyok, de szerencsére nem ordítottam, és csak a végén sírtam, pedig k..vára fájt :)))