Mikor megszületett a babátok, teljesen megkönyebbültetek felhőtlen boldogságot éreztetek? 40hetes kismama!

Szülés után, amikor mellemre próbálták rakni a lányom annyira boldog voltam, hogy az leírhatatlan, holott megküzdöttem vele. Pár percel később mondtam a férjemnek, hogy akár most újra szülnék :)

Alig bírtam kivárni, hogy oda hozzák a szobára mellém. Nem bírtam és most sem bírok betelni vele. Egész nap néztem, idádtam.

Amikor hazajöttünk pár napig még jó volt, de utánna nálunk is beütött a krach. De szerncsére a 6. hét után jobb lett. Persze akkor az a 5 hét egyedül itthon a sírós babámmal nem tűnt olyan rövidnek, de most már jó, és akár jöhetne a következő baba :)

11:26-os szinte biztos vagyok benne hogy Angliából irt! Ott ilyen klassz a helyzet hogy hazaküldik az embert vajúdni a szülés után fél nappal meg kiraknak az utcára. Ettől én is depis lettem volna biztos.

De szerencsére én nem ott szültem.

Hogy a fő kérdésre is válaszoljak:

Nagyon boldog voltam amikor megszületett a kisfiam. Csak néztem néztem és alig hittem el hogy ő az enyém és érte "szenvedtem" és leirhatatlanul boldog voltam. Ott rögtön a szülőágyon megígértem az orvosomnak hogy jöhet a következő!

Kb. 4 hétre rá azért sírtam mert újból át akartam érezni a szülés pillanatát! :) Nekem szerencsére könnyü szülésem volt.

Sok sikert Neked is!

Korabbi valaszolo vagyok.

Igen, Angliabol irtam. Viszont nekem nincs bajom ezzel a rendszerrel, sajnalom, ha ez jott ki a hozzaszolasombol. Epp ellenkezoleg: nekem ez igy nagyon tetszett, ez is az egyik erv volt amellett, hogy fel evvel az elso babank megszuletese utan maris vallaljuk a masodikat. Mert addig szeretnek szulni, amig meg itt elunk, Magyarorszagon nem vagyok hajlando, ha nem muszaj. Merpedig nem muszaj.

A korhazbol nem kidobtak. Delutan megvolt a fiam elso szeklete, vegeztek az osszes vizsgalattal, minketten tokeletesen voltunk es megkerdeztek, hogy meddig szeretnenk maradni. En valasztottam, hogy nem akarok korhazban lenni, tekintve, hogy nem voltam beteg, semmi bajom sem volt, konnyebb mozgasom volt akkor, mint az elotte levo kilenc honapban barmikor. Mellesleg en nem szerettem, hogy folyamatosan jonnek es iranyitanak, en magamtol akartam megismerni a babamat es megtanulni ellatni, ezert mentem haza. Hivhattam volna segitseget is az elso napokra, de en nem kertem ebbol sem, a fiam egy honapos koraig csak en es a ferjem gondoztuk es ez egy nagyon jo dontes volt.

A baby blues szerintem nem a korhazban toltott ido hosszaval van osszefuggesben, legalabbis eleg sok Magyarorszagon szult no irta le ugyanazt, amit en, ebbol gondolom, hogy nem ezzel van a baj.