Nektek saját lakásotok van, vagy albérletben éltek?

A férjem 32 én 30. Diplománk van jól tanultunk aztán dolgoztunk de milliókat esélyünk se lett volna (és nincs is továbbra semi) összeszedni. Se neki nem segítettek a szülei egy gombbal se se nekem.

Az első babánk albérletbe érkezett, akkor is mi voltunk a felelőtlen hülyék.

Pedig gyedem volt, az albi szép kis 2 szobás mindössze 30 ezer/hó és évekre kiadta a főbérlő nem kellett aggódnunk.

De mi erőltettük a saját ház témát, felvettünk 2 gyerekre szocpolt, megszületett a lányunk is.

Azóta az autónk (hiteles) duplája lett. A lakáshitel a duplája az albérleti díjnak (ami volt) alig nyögjük, fizetjük persze de minden drágább az élet, az ételek, 2 gyerek drágább mint 1 stb.

Úgyhogy napról napra élünk, igen saját lakás (még 14 év van hátra!!) viszont addig meg az életmódunk az életszínvonalunk a nullánál van.

Mindent összevetve jobb lett volna ha maradunk a fenekünkön albiban. Ja és hozzátenném hogy a saját lakás teljesen röghöz köt mert én is kaptam volna máshol jobb munkát, a férjem is, de nem tudunk menni mert itt a ház.

(albérletbe kiadást hagyjuk sok buktatója van és kevesebbért adhatnánk csak ki jóval mint a hitel).

Saját ház, anyukámnak köszönhetően. Nagyon olcsón jutott hozzá még régen, aztán szépen lassan lett felújítva, ahogy volt rá keret. De nagyon nagyon szerencsés vagyok, mert menet közben tönkrement a házasságom, de legalább a ház fix, az enyém, ezt nem veheti el senki. Így biztosan van tető a fejünk felett, nem kell aggódnom a hitel miatt szerencsére. Mellette idő közben megörököltem anyukám házát is, illetve csak a felét. De eladni nem tudjuk már két éve, pedig a pénz meg kéne.

Apukám háza is az én nevemen van, de ez csak formaság, mert holtig tartó haszonélvezeti joga van rajta. De anyu így oldotta meg, hogy ha apuval is történik valami, akkor ne kelljen átírni, meg örökösödési herce-hurcát csinálni, meg illetéket fizetni.

Albérlet.

Gőzöm sincs, mikor lesz saját lakás.

A gyereket terveztük, így is másfél évet vártunk rá.

Én 30 vagyok, férjem 35. Nem is akartam tovább húzni az időt.

Épp a férjemnek van egy pici háza, de arra is milliókat kellene költeni, mert nagyon lepukkant állapotban van.

Én bankban dolgoztam, aminek két előnye van: egyrészt a hitelem egy része kamatmentes. Másrészt a válság első 1,5-2 évében rengeteget kellett túlórázni, amit ki is fizettek (aztán is kellett, csak már nem fizetik).

Amikor a bankban bejelentették, hogy nincs se túlórapénz, se egyéb juttatás, a párom végzett az egyetemen és jól fizető állást kapott annál a cégnél, ahol már az egyetem alatt is dolgozott.

A szüleink, sajnos nem tudnak támogatni, inkább mi támogatjuk őket. Egy gyerekünk van, 9 hónapos kislány.