Én teszem tönkre a gyerekem életét?

Ha külön szinten laktok, és nem akartok/tudtok albérletbe menni, akkor a ti szintetekre tegyetek zárat és zárjátok a lakásotokat. Anyóséknak csak meghivással lehessem bemenni, meg nektek is hozzájuk, ti éljetek ott, az anyósék meg a saját szintjükön. Tényleg legyen a ti szintetek a ti lakásotok, és akkor esetleg müködhet a dolog.

Eleinte valószinüleg meg lesznek sértödve, de ha aférjed is melléd áll és elmagyarázza a szüleinek, hogy ha már annyi pénzt belefektettek, akkor jogotok ott van magánéletre is.

nem teszed tönkre a gyereked, ha keresed a legjobb megoldást mindannyiótoknak.

de szerintem az rosszabb lenne a gyereknek, ha apját ritkán látná, mint ha veszekednek a nagyszülők veled.

a fölső szintet tudjátok úgy használni, hogy akár találkozni se kelljen velük? mert akkor ezt kéne megoldani (külső lépcső, külön mosógép, külön mérőórák...)

ha ez nem megoldható, akkor én is inkább lépnék vissza albérletbe -de csak apával együtt-.

A férjed két tűz közé került, nem irigylem őt sem. Viszont már családja van, sürgősen fel kellene nőnie!!!! Ha nem megy együtt, akkor külön kell költözni, mert a pénz nem lehet fontosabb a családnál, a gyereknél, a feleségnél.

Ha mindenképpen maradtok, akkor csak egy megoldás van erre az elmérgesedett helyzetre, mert gondolom ez már érlelődik egy ideje.

Mégpedig az, hogy mindenki a saját dolgával törődik, a saját poharát és tányérját használja, elmosogat maga után, a rezsibe részarányosan beleszáll, mintha albérlő lenne. A közös helységek takarítását táblázat szerint beosztjátok, a saját helységekért mindenki maga felel. Nincsen kötekedés, nincsen vélemény, mindenki teszi a dolgát. Ezt nagyon szigorúan tartani kell. Fogd fel, mint egy albérletet, ahol csak a saját holmid a tiéd, nem használod a másikét. Nem avatkozunk bele a másik életébe, nem vállaljuk a másik gyerekének a felügyeletét (itt a 18 éves srácra gondolok), élünk egymás mellett, mint az idegenek.

Nagyon sajnálom, de ez a helyzet játszma, amiben vagytok, mégpedig a férjed a fő fogás és az, hogy melyikőtök a jobb anya, anyós, vagy te.

Én biztosan rávenném a férjemet a költözésre, mert így csúnya vége lesz.

Én a 7. kommentelőnek üzenném először, hogy végig kellett volna olvasni a sztorit, mert a fele hülyeség, amit írtál, még akkor is, ha lehet valami igazad. A legegyszerűbb kioktatni a másikat???

A kérdezőnek pedig annyit mondanék, hogy szerintem ülj le az anyósodékkal megbeszélni a dolgokat. Azt mondtad, hogy jó nagy házban éltek, esetleg megoszthatjátok, vagy elszeparálhatjátok két külön lakrészre, úgy mindenkinek könnyebb lenne, elvégre gondolom idősebbek, és már nincs olyan türelmük, mint régen. Gondolom nem jó kedvedből laktok velük. Szerintem higgadj le. Én nem tartom furcsának, hogy anyukádékhoz mentél, hiszen az ember ilyen dolgokban végülis a családra kell, hogy támaszkodjon. Gondolom ez sem végleges megoldás, csak átmeneti állapot részedről.

Kitartást neked, próbáld meg mindenkivel megbeszélni a dolgokat higgadtan.

Szegény!

A helyzet nagyon ismerős!

Szerintem a legjobb döntés volt, hogy a talpadra álltál és leléptél a gyerekeddel együtt...

Tapasztalatból mondom, hogy nagy gondok lettek volna még ott!

Nem teszed tönkre a gyereked életét. Az lett volna a gáz, ha maradtok. Akkor te folyamatosan ideges lettél volna, ezt a baba is érzi, a férjeddel ment volna a veszekedés.

Gondold végig mi lett volna ha maradtál volna!

Vita-vita-vita....

Én nem mennék vissza és a gyerekemet sem engedném oda!

A lakásra költött pénzt ....mindegy, ezzel nem tudtok mit csinálni. Nyeljetek egy nagyot és gyerünk tovább.

Nehéz dolog az albérlet. Mi is arra kényszerültünk a végén. Sokkal jobb, külön anyóséktól. Magunk ura vagyunk....

Nektek is jobb lesz!

Üdv: egy átérző lény :)

Ügyesen csináltad, megérte "borítani a bilit".

Kitartás!