Eltílthatom a nagyszülőket? Én látom ennyire rosszul? Mitévő legyek?

A párod mit szól ehhez? Azért neki mégis csak az édesapja ezt ne feletsd el!

Hasonló nálunk is a helyzet abból a szempontból, hogy bőven lenne miből de mégsem segítenek semmit de semmit ami pénzbe kerül. Ez nekem sem tetszik és sokáig mondogattam a páromnak de nem tud mit csinálni az apjával. Neki se vesz semmit szülinapjára sem. Nálunk is apuka és élettársa felállás van de apuka a f@sz@ri. Ez van...nem tudok mit tenni megpróbálom elfogadni. Alapvetően rendesek csak...ilyenek, ennyi.

Vegyük szerintem ketté a problémát.

Az egyik a baba egészségét , épségét és fejlődését veszélyeztető dolgok.MIndenképpen mondd el hoyg mit lehet és mit nem, és ha még 1x meglátod pl hogy a szájába nyúlkálnak, akkor eltöröd kezüket, vagy nem mehetnek oda többet. Szerintem az első a gyermek érdeke, és ebben nincs apelláta.

A másik fele a dolognak, az egyéb sérelmek, amiket vagy figyelmen kívl hagysz, vagy pedig szóváteszed, vagy pedig egyszerűen csak eltiltod őket.Ez már abszolút szubjektív, de miattuk ne legyen az egész életed idegeskedés.

Az első lépés legyen a kommunikáció: nagy levegőt kell venni, erőt venni magadon, és azt szem előtt tartva hogy neked a babád a legfontosabb beszélni velük. Mint egy anyatigris. Bár írtad hogy már mondtad nekik ezerszer, de úgy látszik erélyesebbnek kell lenned. Ha ez sem segít, eltilthatod őket, és nem mondhatják később azt sem, hogy "de hát miért nem szóltál..."

Sok sikert

(egy 7 hetes kisbaba anyukája, aki majdnem hasonló cipőben jár...)

Sztem nem kell túlreagálni a dolgokat, amikor ott vannak nálatok és valami olyat csinál a kedves após akkor szólj rá rögtön, hogy ezt nem szabad, ezért meg azért.

Nekem is akarták csokival, meg diós sütivel tömni a 10 hónaposomat, de nem engedtem és kész. Amit nem szabad, azt nem. Most meg itt a nyár, már 1 éves a babám most meg: adjunk neki is egy kis fagyit!!! Dehogy adunk! Ki tudja mi van benne!!!

Rögtön rájuk szólsz erélyesen és kész, a pároddal sincs vita.

20.14-es vagyok.A képmutatás még csak haggyán, ha a baba egészségéről van szó.

Egyre jobban kezd hasonlítani a helyzetünk.Nálunk anyósom egy erős akaratú nő, aki simán eldöntene mindent helyettünk, ha hagynám.A párom meg azt mondja erre, hogy neki az anyja, ő nem akarja megbántani, és tudja hogy ilyen, de nem lehet mit tenni mert mindig is ő hordta a nadrágot a családban és ő már ilyen is marad.

Na erre én meg azt mondtam, hogy akkor most a sarkamra állok, és nem bántóan, de határozottan és észérvekkel fogom elmagyarázni hoyg mit hoygan és miért akarok tenni, és a sértődésnek helye nincs.

Én azzal indítottam a néhányadik idegesítő momentum után, hogy a következőt mondtam neki: "Már fel tetszett nevelni két szép gyereket, és őszintén mondom nagyin jól sikerült, tessék megengedni, hoyg ezt a gyereket én neveljem, és úgy ahogy én akarom. És ebbe bele tartozik az is, ha velemire azt mondom nem szabad akkor nem szabad." Ez udvarias is volt de közben elég egyértelmű.

Sértődések meg azóta is vannak...sőt, azótra is hallgatom hogy régen ez meg az nem így volt stb...meg minek féltem ennyire a gyereket, de erre midig az a válaszom, hoyg mert így akarom, és én vagyok az édesanyja, és én döntöm el mi hogyan legyen.