Mit tehetek hogy 6 hós lassan 7 elfogadja a nagyszülőket?

Sehogy,ne erőszakoskodjatok vele.Sok kisgyerek szinte csak a szüleit fogadja el ebben a korban amiben most a babátok van(ez a szeparációs félelem).Várjatok türelemmel,ha sokat látja a nagyszülőket,és azok elég türelmesek,nem tolakodóak a babával,egy idő után elmúlik ez a fajta viselkedés.

Az én nagyobbik lányom még 1,5 évesen sem maradt el senkivel még 1 órára sem,még az apjával sem egyedül,pedig imádta.Aztán egyszer csak megváltozott ez a dolog.Nálunk annyival volt rosszabb a helyzet,hogy születésétől fogva nem vehette fel senki rajtam kívül,mert sírt bárkinél.

A kicsibabám teljesen más,egyenlőre persze,mert 6 hós,és eztuán szokott ez az időszak lenni amiről írsz.A nagyobbik gyerekem meg bármilyen korban elmaradt a nagyszülőkkel.Ez nagyban függ a gyerek személyiségétől is.A középső gyerekem azért még most is a legjobban hozzám ragaszkodik,vannak olyan időszakai,most is,amikor csak anya jó,mindent nekem kell vele csinálnom.Pedig 3 éves már.

Türelem,és mindig érezze,hogy mellette vagy amikor szüksége van rád.

Hát sajnos ezt kisebb korban el kellett volna kezdeni. Nálunk az volt a helyzet, aminek amúgy nem örültem, de ilyen szempontból szerencsés volt, hogy amikor a fiam született, akkor még 7 hónapig anyukámnál laktunk így őt is születésétől kezdve megszokta, megszerette, nem idegen neki. Most egy éves és rajong érte, napközben is sokat emlegeti (mamama). Ezért nálunk sose volt gond ezzel, bármikor mondhattam azt anyukámnak, ha otthon volt, hogy mit tudom én, átugrom a fodrászhoz, semmi hiszti nem volt belőle sose. Ha akartam még estére is el tudtam menni néha mert a fiamnak a nagyi sose volt idegen, nagyon jól elvoltak.

Szerintem ha meg akarod próbálni, akkor úgy szoktasd, hogy naponta-két naponta átmentek a nagyszülőkhöz, és ott játszotok, nem hagyod magára a picidet, csak hagyod őket együtt lenni, de te se mész ki a szobából. Egy idő után rá fog jönni, hogy semmi rossz nem történik ott vele. Utána kezdj nagyon kicsi lépésekben távol maradni, először csak annyi időre, hogy leviszed a szemetet, vagy ilyesmi, de mindig köszönj el a babádtól és mondd meg neki, hogy hová mész és hogy mikor érsz vissza. Lehet, hogy nem érti meg amit mondasz neki, de érezni fogja. Nekem is mindig el kellett köszönni a fiamtól, de nem túl hosszasan, kapott egy nagy puszit, mondtam neki, hogy "anya most elmegy boltba/belvárosba/fodrászhoz/stb, ebéd/vacsora után jövök vissza. Legyél jó baba, pápá." és ennyi volt. De ehhez fokozatosan kell szoktatni. Remélem sikerül, nem bűn az , ha a szülők is szeretnének néha kimozdulni :)