Nyugodt babák anyukái, hogyan csináljátok?

A kisfiam születésétől fogva nagyon anyás volt, mindig vele kellett foglalkozni, most 2 éves, mostanában kezd egyedül ellenni. Azt gondoltam, minden csecsemő ilyen, a 3 hónapos kislányom azonban pont az ellenkezője. Nagyon ritkán sír, és órákat elvan a járókában, nézegeti a fényeket meg ilyesmi. Én meg közben végzem a házimunkát vagy játszom a naggyal, de közben úgy szeretnék vele is lenni! Nem tudom azonban, hogy jót teszek-e neki azzal, ha kizökkentem a kis nézelődéséből azért, hogy csörgőzzek meg énekelgessek neki. Ha fölé hajolok, beszélgetek vele, annak nagyon örül, nagyokat mosolyog, de ha elmegyek, egy hangja nincs, nem is hiányol.

Ti hogyan csináljátok? Megvárjátok, amíg a pici jelez, hogy igényli a társaságotokat, vagy ha. Köszönöm!