Járni tanuló babák anyukái ti folyamatosan ott vagytok a babátok mögött, mellett amikor jár és egész nap ezt csináljátok? És inkább nem csináljátok a házimunkát?

Nem vagyok ott. Nekem már a második tanul járni, illetve a lányom 10 hósan már bőven egyedül járt, a fiam most 10 hós, ő még csak kezdi a próbálkozást.

Nem voltam a lányom mellett sem folyamatosan, nem leszek a fiam mellett sem. Igyekszem a lakásban a veszélyes dolgokat kiszűrni - babarács van a tilos helyeken, pl. konyha, lépcső, stb. - nincsenek elérhető magasságban veszélyes vagy törékeny dolgok, ha meg néha a fenekére pottyan, attól nem óvhatom meg, kell a tapasztalat neki is, előbb-utóbb meg szépen megtanulja.

Nem azért nem vagyok folyton a gyerekek nyomában, mert fontosabb a házimunka, hanem azért, mert muszáj engedni próbálkozni, tanulni, felfedezni őket.

Hát ez attól függöt, hogy milyen stádiumban volt a lányunk. Amikor megtette az első önálló lépéseit, bizony-bizony hanyagoltam kicsit a munkát, mert figyeltem, hogy mit csinál. Egyébként nem tartott sokáig, csak pár hét volt, amíg nem lett kellően stabil. Hozzáteszem, hogy ahogy megtanult járni, szinte azonnal megtanult totyanni is, és felállni kapaszkodás nélkül. Amikor már szépen egyedül bóklászott a lakásban, inkább arra ügyeltem, hogy ne legyen az útjában semmi, mert nagyokat esett, amikor a lába elé került valami. A házimunka maradt arra az időre, amikor aludt, vagy ha más ügyelt rá. Mivel nagyon fárasztó volt neki a járás, sokat aludt, volt, hogy 3 órát is aludt egyszerre, így szépen beosztva jutott idő mindenre. Ebben a rövid időszakban időnként egy 1X1-es babakerítésbe is "bezártam", abban tudott lépegetni, gyakorolni a tottyanást és a felállást, így ebben az időben is lehetett mást csinálni.

Én nem voltam a nyomában állandóan, tényleg csak az első lépéseknél, aztán kicsit távolabbról figyeltem, hogy áll fel, hogyan indul el, merre megy, mi van a lába előtt...stb. NAgyon szépen megtanult letottyanni, ritkán bukott fel.