Miért baj, ha a gyerek a nagyszülőkkel van?

Rábíznám, ha közelebb lakna... Ne aggódj, ez tényleg jó mindenkinek, akkor meg senkinek semmi köze hozzá. Az irigység beszél sok emberből. Mivel idegen mondja, egyik füleden be, másikon ki... Nem számít a véleménye.

Mindig az a lényeg, KI mondja, és nem az, hogy mit.

Sajnos manapság sokan nem tudják igénybe venni a nagyszülői segítséget, mert a papák és mamák messze vannak vagy öregek, esetleg mindkettő. Az ilyen persze, hogy irigyli a szabadságodat, aztán ha olyan típus, ideológiát is gyárt hozzá, hogy valójában miért ő csinálja jól. Pedig itt nem "jól csinálásról" van szó, hanem egy adott helyzetről.

Tudom, hogy iszonyatosan rosszul tud esni egy ilyen megjegyzés, de gondolj arra, hogy minden bizonnyal az irigység és az elkeseredés beszélt a beszólogatóból. Ő is lopna időnként pár szabad órát magának, ha tehetné, de valószínűleg nincs rá lehetősége, ezért megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy ez tulajdonképpen így van rendjén, Neked meg legalább okozott pár kellemetlen percet.

Egyébként én is szoktam néha a 2 éves kisfiamat a nagyszülőkre bízni. A 3 hónapos kislányomat még nem.

Szia! Mi együtt lakunk édesapámmal egy háztartásban. Mivel a párom külföldön dolgozik, el is kél a segítség 2 kisgyerek mellett. Amíg én főzők, takarítok, addig a nagypapájuk kint játszik a gyerekekkel, vagy éppen elmennek sétálni. Napi szinten kb. 2-3 órát van a gyerekekkel. Amikor kész vagyok én is csatlakozok hozzájuk a játékban :)

Most éppen a 3. babámat várom, kicsit többet kell pihennem, ezért nagyon jól jön, hogyha fél órára le szeretnék pihenni, akkor kiviszi őket a kertbe vagy játszótérre. Amíg a kórházban leszek, addig is a nagypapájukkal lesznek itthon és az édesapjukkal. Én ezt nem tartom lepasszolásnak, hiszen amíg ők elvannak, addig én a házimunkát végzem, aminek a végeredményét édesapám is élvezi: tiszta ruha, frissen főtt ebéd, tiszta lakás stb.

Szia! Miért kellene emiatt bárkit is elítélni??? Végtére is nem egy idegenre bízod a gyerekedet!! Az én kisfiam 7 hónapos és imádja a szüleimet. /a párom szülei 300 kmre laknak/. Volt már náluk nem egyszer. Először csak 1-1 órát aztán volt, h egy fél napot is. Most először lesz a hétvégén, hogy nélkülünk alszik ott. De ott is van saját kiságya játékai. A védőnőm szerint is itt az ideje már, mert később még nehezebb lesz.

Igazából miért kellene aggódnom, hiszen a saját édesanyámnál jobb helyen nem is lehetne!!

Lepasszolás... ez a legundorítóbb szó, amit erre lehet használni. Végtére is néha jól esik az embernek ha szusszan egy kicsit és a baba-gyerek is egy kiegyensúlyozott szülőt "kap vissza". Nem is beszélve arról, hogy amikor náluk van mi sosem járunk el bulizni vagy ilyenek...egyszerűen csak megnézel egy filmet vagy csak úgy vagy :)

Szóval felejtsd el az okoskodó megjegyzéseket!! Ha a lányod élvezi és jól érzi magát, akkor hol a gond???

heti 3-4 óra szerintem nagyon jó, és nem kell emiatt rosszul érezd magad! Én csak azon szoktam meglepődni (tettem is fel itt kérdést ezzel kapcsolatban jól le is lettem hordva irigy szemét dögnek meg mindennek:))) amikor valaki vállal 2-3 gyereket is és a nagyobbat (2-3-4 éves) RENDSZERESEN hetekre a mamához küldi, tehát felerészben a nagyi neveli legalább az egyiket.

Én ezt furcsállom, mert nekem rohadtul hiányozna a napi kapcsolat a gyerekemmel, mert magamnak szültem nem a nagymamának. Értem hogy kedvelik szeretik egymást de akkor legyünk együtt heteket, ne külön küldjem mert annak valóban lepasszolás szaga van... főleg 2-3 éves esetében nehéz elképzelnem hogy valóban ő kéri hogy hetekre mehessen...

Szia! Szerintem is csak az irigység beszél az ilyen emberekből! Ne is foglalkozz velük. Mi külföldön lakunk, nekem egyáltalán nincs segítségem, a férjem sokat dolgozik alig van ideje a gyerekre. Egy évben kétszer tudunk Magyarországra hazamenni szabira és én bizony nagyon örülök amikor ilyenkor "felmentenek" a nagyszülők egy kicsit. Egyrészt nekem is kell egy kis szabadság, másrészt hagyom hogy ők is kiélvezzék a nagyszülőséget(természetesen csak napközben hagyjuk őket nálunk pár órára). Szerintem erős túlzás az hogy lepasszolja valaki a nagyiéknak a gyereket, meg hogy nekik szülte nem magának, nem is értem hogy mondhat ilyet valaki.

Erre a történetre már lehet azt mondani hogy "lepasszolt gyerek, meg hogy a nagyiéknak szülte" : van egy ismerősöm itt külföldön, aki már 7 éve itt van, elvált, van egy fia(10éves most) az apja nem foglalkozik a gyerekkel, na ő úgy jött ki hogy otthon hagyta a fiát a szüleire, sőt egy évben 1szer megy haza szabira, de akkor inkább bulizni jár minthogy a gyerekével lenne. Náluk már az a helyzet hogy a saját nagyszüleit tekinti a szüleinek, sokkal jobban szereti őket. 7év alatt alig hallottam még hogy beszélt volna a gyerekéről olyan igazi anyai szeretettel, a gyereke nevét is talán 3szor hallottam a szájából.