Anyukák! Előjött már ilyen gondolatotok?

Igen, és most hogy már dackorszak van, éppen úgy érzem, hogy még ez az egy is sok :S.

Per pillanat életem legnagyobb kudarcélménye a gyereknevelés. Kifordít magamból és folyamatos lelkiismeret furdalásom van miatta.

Remélem nálad nem fog idáig fajulni a helyzet.

Hát nekem a kórházban jött ez elő, borzasztó szülésem volt (a rutin NST-t azzal kezdtük, hogy azt mondták, nincs szívhangja, és én magamon kívül sírtam, mire kiderült, hogy van, csak rettentő rossz, azonnal megcsászároztak, nem volt tejem, szétvált a belső seb, mellgyulladás, apasztás, stb...). Igen, akkor azt mondtam, hogy soha többé, most 2 hónapos, másfél éb múlva tervezzük a kistesót, alig várom...

A házimunka elhanyagolása mondjuk pont nem az az indok, ami miatt ez megfordult volna a fejemben (mondjuk nem is hanyagolódott el, a férjem is segít sokat pl. főzésben).

2-3. vagyok.

Semmiféle nyaklevest nem kívántam osztogatni, abszolút nem volt célom, csak az én tapasztalatomat akartam megosztani.

Ha arra célzol, hogy azt nem értem, hogy a házimunka eltolódása miért indok erre, hát nem értem, de ez az én bajom.