Tényleg ilyen sok újdonsült anyukának nincs semmi segítsége?

Mi vidékről költöztünk fel a férjemmel még 8 évvel ezelőtt Pestre, engem ide szólított a munkám suli után, haza menni nem tudtam dolgozni, így a férjem utánam jött. Bár sokat gondolkoztunk rajta, hogy haza megyünk, az élet mégis úgy hozta, hogy maradtunk, házat vettünk, aztán jöttek a gyerekek. Most van egy 4 éves és 1,5 éves gyerkőcöm, és tök egyedül vagyok. :( Apa reggel 6-tól este 8-9-ig melóban, minden az én nyakamba szakad, a házimunka, ügyek intézése, bevásárlás, a kert szóval tényleg minden. Minden rokonunk 250 km-re lakik, egy uncsitesóm van Pesten, de vele nagyon keveset találkozunk, mert ő is sokat dolgozik.

Hát mit ne mondjak, iszonyú nehéz. Soha senkire nem tudom hagyni a gyerekeket, ha orvoshoz kell mennem akkor is kénytelen vagyok magammal vinni őket, de már megszoktam. Apa szabadnapjai meg jól hangzanak, csak sajna nem nagyon akarják elengedni, ha csak 1-1 napra maradna itthon, általában nagyobb lélegzetvételű szabijai vannak, ez sem túl jó így.

De van előnye, az évek alatt már annyi mindennel szembesültem,amit egyedül kellett megoldanom, hogy semmi nem jelent akadályt, mindent megoldok magam, akár zárat is cserélek az ajtón ha kell. :))

Nagyszülők messze laknak + dolgoznak. Férjem dolgozik. Keresztszülők dolgoznak. Barátok vannak, de nekik is van elég gyerekük, nem kell nekik még az enyém is. Szomszédokkal nem vagyunk olyan viszonyban, hogy rábíznám őket.

Így aztán magam vagyok, mindenhova jönnek velem, de nem bánom, jó ez így, már megszoktam, és ők is.

1,5 éves, 3 éves gyerekek + 25 hetes pocaklakó.

Biztosan sokaknak fizikai akadály vagy a nagyszülő hozzáállása miatt nincs egyáltalán segítsége, de rengeteg olyat is ismerek, aki iszonyú büszke arra, hogy mindent maga old meg és inkább cipeli magával a babáját pl. még a zsúfolt orvosi rendelőbe is, minthogy megkérje az anyósát, hogy 1 órára vigyázzon a kicsire, mert hogy "jaj, az anyósom olyan kiállhatatlan, nem ért a gyerekekhez, blablabla"

Persze, akinek nem inge, ne vegye magára, főleg ebben a kánikulában! :)

A másik amit nem értek, hogy nulla segítséggel és/vagy az előbbi hozzáállással, plusz egy állandóan dolgozó férjjel miért kell kis korkülönbséggel 2-3 gyereket vállalni?

Mert azért nyilvánvaló, hogy 1 gyerekkel 1000x könnyebb bármit is megoldani, már csak fizikailag is. Több gyerekkel meg rohadt nehéz akár már egy szimpla vásárlás is!

21-es vagyok!

"A másik amit nem értek, hogy nulla segítséggel és/vagy az előbbi hozzáállással, plusz egy állandóan dolgozó férjjel miért kell kis korkülönbséggel 2-3 gyereket vállalni?"

Igazad lehet, de ezt inkább olyannak kellene címezni aki a sok minden mellé még panaszkodik is!

Én azért vállaltam így, mert így terveztük, tudtam, hogy nehéz lesz, de kb évente 1× borulok ki igazán, amiatt, hogy nincs segítségem, nem panaszkodom, nagyon jól elvagyok így a gyerekekkel. Nem azt mondom, hogy nem jönne jól a segítség, de ezt szoktam meg első perctől, én pl utálom, ha itt vannak anyuék vagy anyósék és nem tudom a dolgomat úgy végezni ahogy azt szeretném, mindenbe bele dumálnak, hogy ezt miért így csinálod, azt meg miért úgy.

Tudom, hogy írtad, hogy senki ne vegye magára, nem is veszem, de ha nagyobb korkülönbséggel vállalom őket, akkor is magammal kell cipelnem őket magammal az orvoshoz.

Igen egy gyerekkel könnyebb, de aki egyedül van a gyerekekkel az mindent meg tud oldani, nekem nem teher 2 kisgyerekkel vásárolni, postára menni, vagy autót szerelőhöz vinni. És nem felvágásból mondom, nehéz ezt olyannak elmagyarázni, aki nem ebben a cipőben jár.

Nyilván akinek van segítsége, el sem tudja képzelni, hogy lehet megoldani 2-3 gyerekkel mindezt egyedül.

"A másik amit nem értek, hogy nulla segítséggel és/vagy az előbbi hozzáállással, plusz egy állandóan dolgozó férjjel miért kell kis korkülönbséggel 2-3 gyereket vállalni?"

Hogy az embereknek sehogy sem tehetsz jót...

Mi nem akartunk abortuszt, azért.

Nálunk minimális segítséggel kis korkülönbséggel van két gyerek, férjem napközben dolgozik (akkor megy el, mikor még alszunk és este 7 körül jön)

Ha nagyon kell segítség, pl dokihoz kell mennem vagy ilyesmi, a szüleimhez fordulok, de nem szívesen, mert még mindketten dolgoznak, ehhez anyunak szabit kell kivennie.

Anyósomra nem bíznám,ő elunokázik a lánya gyerekeivel, nincs rá igénye, hogy a mieinkkel legyen. Havi pár óra neki elég.

Az én testvérem külföldön él, a férjem testvérére egy macskát nem bíznék, nemhogy a gyerekeimet.

Amit tudok, nyilván megoldok egyedül. Szerencsére jó természetűek, tudok velük intézkedni, és szeretek velük lenni. Én nem tudom magamévá tenni ezt a "le kell ugranom a boltba, át tudsz jönni vigyázni a gyerekre?"

Azért ilyen hétköznapi szitukat szerintem meg kell tudni oldani gyerekkel együtt is.