Újdonsült anyukák! Az apuka mit szól a babához? Miben segít, miket csinál? Mit csinált a terhességed alatt? Hogyan reagált amikor elmondtad neki, hogy baba lesz? Hogyan fogadta a baba nemét?

Mi fiatal szülők vagyunk (20 évesek) így a várandósságom elején mind a ketten féltünk. (nem terveztük a babát) De ahogy telt-múlt az idő egyre lelkesebbek lettünk, a Párom majdnem minden ultrahangra elkísért engem. (Azt hiszem talán csak egy ultrahangon nem tudott ott lenni. :)) Velem együtt olvasgatott cikkeket a baba fejlődéséről a pocakban, hogy melyik héten milyen szakaszokon megy át ... stb. Sokszor figyelte a mozgását a pocakomat fogva, a nemének pedig nagyon-nagyon örült mert mindvégig kislányt szeretett volna. (a 20. héten tudtuk meg) A nemi életünkkel hála Istennek nem volt semmi gond, nem tiltottak minket a szextől, sőt! Jobban kívántuk egymást mint valaha! Rosszulléteim nem nagyon voltak, de ha mégis, a gondomat viselte, leültetett és hozott nekem vizet ... stb. :) Amiben tudott segített nekem! Ezt most sincs másként ... A babával kapcsolatban is sokat segít! Pelenkáz, etet, altat ... Ha esetleg én elfáradtam. :) Nem írtad, hogy Te babát vársz? Ha igen akkor hányadik hétben jársz? A nemét tudod már? A Te Párod hogyan fogadta? Vagy csak érdeklődő jelleggel tetted fel a kérdésed?

Egy 7 hónapos kislányka anyukája

Húúú de sok kérdés, na akkor sorban válaszolok:

1. majd' kiugrott a bőréből, amikor megtudta, alaposan megünnepelte a barátaival, óránként hívott kicsit ittasan, hogy apa leszek :)

2. nekem ő mindenben segít, takarít, főz, vásárol, ugyanolyan ügyesen pelenkázik, fürdet mint bármelyik anyuka, tényleg nagy szerencsém van vele

3. minden egyes vizsgálatra elkísért, soha nem mentem egyedül, teljesen átélte velem a várandósság minden percét

4. nekünk kislányunk lett és ő nagyon lányt szeretett volna (bár én elsőnek fiút), szóval határtalan volt az öröme

5. várandósság alatt nem igazán működött, mert veszélyeztetett terhes voltam, de szülés után megvártuk a 6 hetet és ment simán, bár az első alkalom nem volt az igazi, most szinte még jobb, mint a baba előtt

7. rosszullétek nem igazán volta, viszont hangulatingadozásaim elég sok, szegényt párszor jól leteremtettem a semmiért, de soha nem volt veszekedés, nagyon jól kezelte ezeket a helyzeteket.

Szerencsés ember vagyok, elmondhatom :)

Apuka borzasztó boldog volt, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Terhességem alatt tenyerén hordozott(bár bele gondolva egyébként is így bánik velem), mindenben segített(erre főleg a terhesség vége felé volt szükség) amit csak kértem, nagyon próbált kímélni és nagyon büszke volt rám és a pocakomra. Mi mindkétszer kb 99%ig tudtuk hogy kislányunk lesz, úgyhogy nem érte meglepetés...

Rosszul nem voltam soha. A nemi élet bajos volt: Én nagyon fáradt voltam legtöbbször és a testem változását sem éltem meg jól, így a szex sem ment úgy ahogy kellett volna. De apa hősiesen türelmes volt ebben is.

Most pedig hogy megvan már a pici vele nagyon jól bánik. Babusgatja, beszél hozzá, ha kell fürdeti, pelenkázza, öltözteti...csak megetetni nem tudja:-D. Mikor megszültem és még nagyon gyenge és fáradt voltam az első héten volt hogy éjszaka mikor sírt a pici, ő ébren volt vele órákat, ringatta, csak szopizni hozta, hogy anya tudjon pihenni....

Tökéletesebb apukát el sem tudnék képzelni a gyermekeimnek!

Nah most megyek is és nagyon megszeretgetem...;-)

Imádja! Apa szemefénye, kishercegnője---> ez magáért beszél.

Amire csak megkérem, segít. Pl ő fürdet majdnem mindennap, eteti, pelenkázza, este ő altatja. Büfizteti, öltözteti, sétálni viszi. Játszik vele, énekel, zenél neki. (6 hós) Az uh-k többségére bejött, ha itthon volt elvitt terhesgondozásra, vizsgálatra. Simogatta, puszilgatta a pocakomat, ha elment valahová, ill hazajött köszönt a pocaknak is, megpuszilta. Sokat olvasott ő is a témában, a kórházban ő magyarázta el az egyik kismamának, hogy mi az a nyákdugó, kérdezgette a nővéreket, hogy mi micsoda, bekéredzkedett a szülőszobába míg én nst-n voltam. Iszonyúan örült neki, hogy sikerült a baba, együtt meresztettük a szemünket, hogy + lesz e a teszt. Ő is bent volt velem a 18 hetes uh-n, és fülig érő szájjal jöttünk ki. Ő lányt akart, az is lett. Nagy a "szerelem" köztük. :)

A nemi életet megoldottuk mindig, a pózok kicsit furák voltak, de a lényeg megvolt mindkét részről. :) Nem nagyon voltam rosszul, egyszer hánytam csak. (Éhgyomorra vettem be a terhesvitamint.) Mindenben segített amiben csak tudott.

Nálunk mind a két baba tervezett volt. Mégis, amikor az elsőt megmondtam neki, láttam a szemén, hogy halálra rémült. De persze tagadta, azt mondta, hogy nagyon örül. A másodiknak már jobban örült, már tudta, mire számíthat.

Szex nem nagyon volt, ő állítja, hogy lelombozzák a terhes nők, hogy már van bent valaki. Ő úgy nem akart szexet, de az persze jól jött, ha én kielégítettem őt.

Az első terhességemnél rosszul voltam az elején, persze sajnált, mit szólt volna? A másodiknál szerencsére nem voltam rosszul.

A vizsgálatokra nem nagyon kísért el, főleg a másodiknál nem, mivel a nagyra is kellett valakinek vigyázni. Az első uh-ra eljött velem, mert még nem látott olyat, de a doki nem engedte be:- Nem szeretem, ha vizsgálat közben idegenek lábatlankodnak itt.

Pedig azért vett ki szabit. Na, utána fogadtam magándokit. Egy-két alkalommal eljött még, hogy lássa az uh-t, de aztán mondtam neki, hogyha nem akar, én nem ragaszkodom hozzá.

Mi mind a két gyereknél az első perctől fogva sejtettük, tudtuk a nemét, szóval meglepetés nem volt: 1. kislány, 2. fiú.

Amiben tudott, segített, de persze dolgozott, szóval azért a nap nagy részében egyedül voltam.

A babával is segít, amit tud. Illetve most már kisgyerekek, nem is babák. Ahogy nőnek, egyre többet foglalkozik velük, valahogy a kisbabákkal nem tudott nagyon mit kezdeni. De most már szívesen játszik velük, olvas mesét, fest, tornászik velük. Aranyosak együtt.

Szia!

Mi is nagyon fiatalok vagyunk,én 22 éves vagyok,párom 21,kisfiunk 10 hónapos.

Főiskola mellett,20 évesen lettem terhes,nem terveztük,de hát megtartottuk,mert amúgy is szerettünk volna babát 2-3 éven belül.Az elején mindketten kicsit meg voltunk ijedve,11 tesztet csináltam,hogy biztos-e,a szülei kiakadtak nekem csak anyukám ijedt meg,apukám nyugodt volt,mert hát azért gyerekek vagyunk részben,meg tanulunk,igaz hogy dolgoztunk tanulás mellett mindketten. az első 3-3,5 hónap nem volt egyszerű,rosszul voltam,nagyon sokat aludtam,szédelegtem,hányinger..minden ami kell.Minden Uh-ra elkisért,simogatta a pocakom,olvasta hogyan fejlődik a baba,alig várta hogy megmozduljon a baba,miután először érezte majd kiugrott a bőréből,rendszeresen rátette a kezét a hasamra mikor rúgja meg a kisfia :)Mikor kiderült,hogy fiú lesz mindketten nagyon örültünk ez volt a vágyunk.rengeteget segített már terhesség alatt,főzött nekem,ha valamit kívántam igyekezett beszerezni,a terhesség végén helyettem takarított.Bent volt velem a szülésnél,sőt mivel már szülés előtt 2 nappal befektettek ott volt végig mellettem,nyugtatott,nem hagyott egyedül.Mikor megszületett a kisfiunk és először a kezébe kapta csak úgy ragyogott a szeme.

A terhesség 31.hetétől szülés után 8 hétig nem tudtunk szeretkezni,máshogy kellett megoldani.Nagyon türelmes és megértő volt mindvégig,miután már lehetett is óvatos volt,nem erőltette.Sokat segített az elején együtt keltünk,problémák voltak a szoptatással,a kisfiam nem volt hajlandó így fejtem,minden hajnalban és éjjel Ő etette a babát én fejtem.Később ő vigyázott a babára,hogy kipihenhessem magam.Átvállalta a babát hogy sétálhassak egyet,jól kezelte a szülési depressziómat,ami elég durva volt.Együtt aludt napközben néha a babával,pelenkázta/pelenkázza,Ő fürdette/fürdeti mióta kijöttünk a kórházból.Mióta nagyobb sokat játszanak,sokat vigyáz rá ha suliba vagyok,kapok én is kimenőt,mindkettőnknek van.Segít a házmunkában is.

Türelmesebb,mint én, sőt sokszor felnőttebbnek érzem magamnál.

Nagyon jó apuka,és nagyon jó férj,fiunk is oda van érte,mondja is mindig hogy Apa-apa.Miután belerázódtunk naponta-2 naponta élünk nemi életet.Mindketten nagyon várjuk,hogy jöhessen minél hamarabb a következő,3-4 gyermeket szeretnénk mindketten.

Nálatok mi a helyzet?

Csatlakoznék a 2-es válaszolóhoz, az én Párom is csodálatos Apa és csodálatos Férfi! :)

1: Megleptem Őt egy versecskével és a teszttel. Mikor megtalálta csak ültünk egymással szemben, könnyes szemmel, de nem is kellettek szavak. Nagyon-nagyon örült Neki!

2: Mindenben segít. Házi munkát megcsinálja, ha épp látja, hogy nekem elfogyott az erőm. Hozzáteszem már várjuk a kis tesót, így most is nagyon kímél engem. A babához felkel akár hétköznapokon is, minden este fürdeti, altatja, játszik vele, mennek sétálni, pelenkázza, egy szóval a világon mindent meg tud oldani.

3: Ő volt a megtestesült nyugalom és optimizmus. Amire sokszor szükségem is volt, a hangulatváltozások miatt. Szerencsére nagyon-nagyon jól kezelte a helyzeteket. Emellett sokat olvasgatott a témáról. Néha még ma is meglepődöm, hogy van amiről többet tud, mint én! :) Sajnos a vizsgálatokra csak ritkán tudott eljönni, szegény, nagyon sokat dolgozik.

4. A baba nemét együtt tudtuk meg, 4d ultrahangon. A föld felett járt, mikor megtudta kislány lesz. Nála az az érdekes, hogy meggyőződésem, hogy ha kisfiút mondtak volna, ugyanígy a föld felett járt volna.

5. A nemi életünk nem változott semmit. Kicsit talán ritkult, de nem vészesen. Még a szülés előtti nap is minden. :) Másnap megszületett a kislányunk a kiírt napon.

6. Rosszullétem nagyon ritkán volt, talán pár alkalommal, de akkor is állt a hátam mögött és simogatta a hátam (ami először nekem furcsa volt), majd utána feltakarított.

Azt szoktam mondani, hogy Engem nagyon szerethetnek az Égiek, hogy egy ilyen őrangyalt kaptam magam mellé a Párom személyében. Azóta kibővült az angyalsereg, a kislányom is áldott jó természet, ő nemsokára lesz egy éves, és útban a legkisebb pici tündér. (Ő is lány lesz.) :))))))))))))))

Az első válaszolót miért kellett lepontozni? Nem értem. Csak azért mert fiatalon szült és boldog? Ilyen a magyar ember. Gratulálok mindenkinek.

9. válaszoló! Biztos jó helyre szültél te gyereket? Már elnézést...