Újdonsült anyukák! Az apuka mit szól a babához? Miben segít, miket csinál? Mit csinált a terhességed alatt? Hogyan reagált amikor elmondtad neki, hogy baba lesz? Hogyan fogadta a baba nemét?

Én nagyon kellemesen csalódtam a páromban... tudtam hogy jó apa lesz, de hogy ennyire arra nem számítottam. Amikor kiderült hogy terhes vagyok kettőnk közül én estem kétségbe, Ő nagyon örült (pedig tervezett baba volt, ráadásul én már évek óta vágytam rá- gondolom a hormonok miatt is lehetett a pillanatnyi kétségbeesésem). A terhességem alatt végig türelmes és gondoskodó volt, pedig nem voltam egyszerű a terhesség első felében... iszonyatos hányinger, szédelgés, borzasztó szag/illat undor, majd kb 2 hetes borzasztó fejfájás...

A babával amikor hazajöttünk, kb 2 napig nem nagyon tudott mint kezdeni, folyamatosan körülöttünk ugrált de igazán meg sem merte fogni... majd a 3. nap mondta, hogy most Ő szeretné tisztába tenni, és innentől minden megváltozott... bármit megcsinál a baba körül, de tényleg bármit... etetés, tisztába tevés, fürdetés, játék, éjszakánként szinte mindíg kelt velem amíg kellett, ha belázasodott a baba (oltástól) együtt virrasztott velünk amíg le nem ment a láz... Szóval álom apuka, pedig eléggé fiatal (26 éves) és nagy bulizós volt nem is olyan régen még...

Mindenkinek azt kívánom, hogy ennyit segítsenek neki... mert nekem ez főleg az első néhány hétben rengeteget számított... én eléggé ki voltam a fáradtságtól és a hormonjaim ugrálásától de párom és pici lányom segítségével pik-pak túl is voltam a nehéz kezdeten...

Mi nem vagyunk fiatalok :-) Én 34 voltam, amikor megszültem, a Párom 50 ...

Sajnos a Baba nem jött könnyen össze, 19 hónap próbálkozás és 2 vetélés után lett végre úgy pozitív a teszt, hogy 2 hét után is örülhettünk, nem pedig sírtunk ...

Szóval nagyon boldog volt, amikor ismét pozitív teszttel fogadtam. Ő mindig is a tenyerén hordozott, de onnantól fogva ha lehet, méginkább. A terhességem sem volt egy álom, a 16. hétig ki sem tudtam kelni az ágyból, folyamatosan öklendeztem a semmit vagy hánytam azt, amit magamba kinlódtam. Szegény Párom azt sem tudta, mit hozzon, volt, hogy este 10-kor ment a boltba, mert rámjött, hogy citromfagyit ennék :-) Hurcolt a kórházba infúziókra, Istenem, hányszor dekkoltunk az út szélén az autóban, mert annyira öklendeztem :-( A 21. héttől kezdett javulni a helyzet, bár a hányingerem nem múlt el, csak a szülés után. Ő végig ápolt, türelmes volt, a szexet viszont megoldottuk még ebben a szar állapotban is ... (Kalandos volt, nem részletezem :-)

A Baba neme végig tök mindegy volt, direkt nem is akartuk tudni, mindig szóltunk az UH-n, hogy nem akarjuk tudni, meglepetést szeretnénk. Ő az a típus, aki imád szervezkedni, rengeteg babacuccot Ő vásárolt meg teljesen önállóan, rugikat, bodykat, cumisüvegeket még babamérleget is, sőt, nekem az eldobhatós bugyitól kezdve a hatalmas betéten át mindent, ami a kórházba kellett :-) (A Tescoból telefonált, úgy igazgattam útba, hogy mi kell :-)

Természetesen a szülésben is "aktívan" részt vett, csodálatos és felejthetetlen élmény. Szülés után ismét szar állapotba kerültem, ismét hánytam illetve akkora aranyerem lett, mint egy Béres-cseppes flakon, amit Ő kezelgetett szegény ...

A Babánk ma már 1 éves, a szex (állítása szerint) jobb, mint volt, imádja a Picurt. A háztartás maximálisan az enyém, a gyereket én látom el, én kelek Hozzá éjjel, mindenképpen többet vagyok vele, mint az Apja, hiszen Ő egész nap dolgozik. Valahogy próbálom úgy csinálni tudatosan, hogy ne fárassza le nagyon a gyerek ... Számomra bőven elég, hogy imád és a tenyerén hordoz minket, illetve, ha a következő terhesség-szülés alatt is ugyanúgy viselkedik, mint az elsőnél ...

Nagyon várjuk a Kistestvért mind a ketten, remélem, jön minél hamarabb :-)

10.vàlaszolo:

Ö is nagyon akarta a babàt, aztàn mikor màr nagy hasam volt folyton beszologatott. Bekemènyedett a hasam le kellett hogy uljek azt mondta lusta vagyok. Mèg ablakot is pucoltam nagy hassal, takaritottam, föztem stb. Nem mindenkinek sikerül, azota is haragszok rà. De mèg nem tudok lelèpni...

Majdnem 2 év próbálkozás után sikerült teherbe esnem(21 évesen elterveztük és 1 hónappal a 24 születésnapom előtt szültem). Amikor pozit teszteltem nagyon örült,már a kezdetektől simogatta a pocakomat.Tervezgette,hogy milyen szép kislányunk lesz,majd kiderült,hogy fiú :D Boldogabb volt mint valaha.Terhesség alatt sajnos nem sokat voltunk együtt,mert én egyáltalán nem kívántam.Rosszulléteim nem nagyon voltak.Amióta megvan a baba olyankor szexelünk amikor a pici már este alszik.Segít a fürdetésben,ha fáradt vagyok vigyáz rá,etetnie nem kell mert szoptatok,és tervezgeti,hogyha nagyobb lesz a baba akkor viszi horgászni :D

Nem gondoltam volna,hogy ilyen jó apa lesz.

4,5 hónapos kisfiú anyuja.

Utolsó vagyok.

az lemaradt,hogy a férjem 31 éves.