Anyukák! Van köztetek olyan, akinek a kicsi születése után megromlott a kapcsolata az édesanyjával, az újdonsült nagymamával?

A nagymamák csak ilyenek:) Végre valami, amiben úgy érzik, hasznos tanácsokat tudnak adni egy tapasztalatlannak, hisz ők már mindenen átmentek, a kismama meg ismeretlen terepen jár.

Jól gondolod egyébként: saját gyermekedért te vagy felelős, a mama meg segítsen be, ha szükség van rá, de vegye át a te szokásaidat, útmutatásodat.

Te vagy a ritkább féle, mert sok kismama meg túlzott segítséget vár el a környezettől, nem főz hetekig, nem kel fel napokig, nem fürdet, komolyan veszi a 6 hetes lábadozást, amikor mindenki körülötte forog.

A gyermeknevelési technikák, praktikák is óriási mértékben megváltoztak mondjuk 30 év alatt. Régen ki nem adták a babát a szülőszobáról pólya nélkül, ma képzeld el, ha pólyával állít be a kismama, amit az édesanyjától kapott első ajándékként. Pedig ha belegondolunk, sokkal megnyugtatóbb, hogy meleg, fix dolog öleli körül a pici babát, mint egy kis rugiban berakni az ülésbe. Ilyenkor a mama frászt kap az aggódástól, az anyuka meg nem.

Én azt mondom, ne haragudj anyukádra, mert még mindig jobb, ha hozza hasfájás esetén az ötleteket, mint ha magad keresnéd a megoldást kétségbe esve. Anyukád biztos tudja, hogy más téren is önálló voltál, nyilván olvasott is vagy babadologban, de ne vedd el nagymamai örömét, inkább szépen neveld meg, indokolva, hogy miért járod a magad útját!

Nálunk is az a szokás, hogy előtte telózunk, hogy ha aktuális egy látogatás. Ez ma -mobil - a legtermészetesebb dolog. A nagymama arra jó, hogy ha szükség van rá, akkor menjen, de ne vegye át az édesanya szerepét. A babának is meg kell szokni, ki az édesanyja.

Nem tiszteli benned az anyát.

Ezen kell elgondolkodnod és a sarkadra állnod.

Mondd meg neki, hogy ő a te gyereked, ti külön család vagytok. Köszönöd a segítségét, de finomat célozz rá, hogy vegyen vissza a gondoskodásából, mert ez nem fog jóra vezetni.

Nálunk is hasonló volt, mert együtt laktunk a szülőkkel, amióta elköltöztünk külön, sokkal nyugodtabb az életünk.

A lanyom mar 3 eves, most varjuk a kistesot. Hatarozottan megromlott a viszonyunk. Igaz, ritkan talalkozunk a tavolsag miatt, de ha egy nap nem hivom iterneten, felkapja a vizet. MEg sem hallja amit mondok, hanem olyan dolgokat hajtogat, h miert nincs cipo a gyereken meg tarsai, vagy a multkor mutatok egy fenykepet, nem azt kerdezi meg, h hogy ereztuk magunkat, hanem hogy miert a piros dzseki volt a gyereken.. Sokszor felhivom, a lanyomat beultetetm a gep ele, en meg megyek a dolgomra.

Sajna eljutottam arra a szintre, h nem akarom hogy ideutazzon, ha megszuletik a kisteso. A ferjem dolgozni fog, valahogy meg kell oldanom hova rakom a nagyot, meg a korhazban leszek.

Nagyanyám idegesít ilyenkkel, amik régen voltak, hogy az enyémek persze kiszoktek és a kapualjban aludtak (falu, kertes ház) és a szomszéd néni szolt, hogy kint alszik a gyerek! Erre én: most dobjam ki a gyereket az udvarra?

Nem kell figyelni rá! Engedd el a fuled mellett!