Mit gondoltok a mostani "divatról"?

Sajna, most egy olyan világban élünk, ahol mindenki mindenre allergiás, sokkal nagyobb a kockázati tényező, mint régen. (Gondolj bele, régen nem volt ennyi allergiás. Mennyi mindennel mérgezzük magunkat+ ezek a dolgok felhalmozódnak a szervezetünkben,persze,hosszú évek alatt, majd a terhesség alatt szépen adunk belőle a magzatnak is.

Ezért is jobb a fokozott óvatosság az élelmiszerekkel.

Van ám igazság abban amit mondassz!

De azért a régi hozzáállás se volt túl jó. Valahol a kettő között volna a legjobb és egyébként is gyerekfüggő úgy gondolom. Van amelyik alapból több odafigyelést igényel és van amelyik nem.

Első vagyok

Minél később vezeted be a tejet, glutént stb. annál kisebb az esély, hogy allergiás lesz a babád.

Tökéletesen egyetértek veled.Régen az anyukák nem voltak otthon 3 évig,hanem munka mellett kellett ellátni a családot.Nem volt ennyi háztartási gép sem,és nem volt ennyi depressziós anyuka meg allergiás gyerek sem,és válás sem volt ennyi,mert nem értek rá nyavalyogni a nők.A legújabb divat pedig a tápszergyárak érdekét szolgálja.Mellesleg a tápszerek és a bébiételek sokba kerülnek,amit sokan csak nehézségek árán tudnak fedezni.Naponta olvasni,hogy majd egy éves gyerek a tápszereken kivül nem hajlandó mást enni.Mi ebben a korban már szinte mindent ettünk.Sem gyerekkoromban nem voltam beteg,legfeljebb a szokásos járványokat kaptam el,most felnőtt koromban pedig 20 éve nem voltam orvosnál.A gyerekeim sem járnak orvoshoz,mert nem vagyunk betegek.

És ha egy anya nem hagyja magára egy percre sem a babáját,akkor az valóban elviselhetetlen lesz.

Hm. Szerintem most jobban odafigyelsz a gyerekekre, mint 10-20 évvel ezelőtt, gondolom, kisgyerekes anyuka lehetsz. Szerintem régen is voltak elviselhetetlen gyerekek. Akár hiszed, akár nem, mionden gyerek más, az én kislányom nem alszik vissza, ha hagyom sirni éjjel, amikor ébred. Felveszem, vállaltam, igenis neki legyen jó, mert én is akkor vagyok nyugodt. Nem szűnök meg az anyukája lenni amikor szüksége van rám, nem hagyom hogy álomba sirja magát, 18 hónapja szoptatom, boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott, és nem bánom, hogy ragaszkodó. Nevelem szeretettel, gondoskodással. Nincs elkényeztetve.

A hozzátátplálást illetően nem értek veled egyet.

én is, kedves kérdező, miért abból indulsz ki, hogy ez a divat, miért nem abból, hogy a kutatások per pillanat ezt bizonyítják jobbnak, nem azt mondom, hogy ez az egyetlen megoldás, de szerintem ez a természetes, hogy ezeket a kisgyerekeket babusgatjuk, ha kell éjszaka is, régen is felkeltek az anyák, a modern pszichológia hóbortja, vagy divatja vezette be a "hagyjuk sírni a gyereket módszert" és ha jól tudom a mi korosztályunk sok diszlexiása és viselkedészavara is közrejátszott a megbukásában.

Az én személyes véleményem pedog az, hogy mindenki olyan szülő lesz, mint amilyen egyébként a vérmérséklete, ha Te úgy érzed nem kelsz fel, mert fáradt leszel, leleked rajta, ha adsz neki glutént, tejet, miegymást, te szívod meg, ha mégis baja lesz (vagy esetleg a gyerek is). Amúgy én is sok módszert kipróbáltam, de mi úgy érezzük jól magunkat családilag, hogy lógunk a gyereken, velünk alszik egy szobában, de külön ágyban, ha éjjel sír érdekel mi a baja és felkelek vígasztalni, minidg kiderül, hogy van oka, hol egy fogacska, hol, éhes, hol a poci fáj, én szeretem tudni, és próbálok segíteni, ha mással nem hát vígasztalással, fáradt leszek? az vagyok, de a gyerek és én is így érezzük jól magunkat.