Hogyan építhetem le a túlbuzgó anyósomat?

Köszi:) Igen, ilyenre vágynék, sőt, szeretetteljes kapcsolatra...

Utóljára tegnap előtt hisztizett 10 percen keresztül azért, mert a férjem egy családi rendezvényre krém pólóban, szövet rövidnaciban és krém lábujjközötti papucsbn szeretett volna eljönni. Addig cirkuszolt, míg a férjem azt mondta, ne jó, én ezt nem hallgatom tovább, hazamegyünk és átveszem a cipőm. Mondtam anyósomnak hogy felnőtt ember, egyébként pedig csinos az összkép, és hogy mindenki (jé, anyósom is!!!!!!!!!!!!) ilyen papucsba van! Rajtam is papucs volt, csak más jellegű, de abszolult nyári.

-Az más:)

Persze, mondtam, mert tudod hogy én nem venném át. Sőt Drágám (férjem), te is jó nagy csacsi vagy ha átveszed! Így indultunk el, mi tetszünk egymásnak, és nem vagyunk alulöltözve ettől függetlenül sem! Nem nagyon tudtam mit csinálni, 3* elmondtam hogy én biztosan nem jönnék haza, és hogy máskor rágassa is meg az ételt pl. az édesanyjával. A mama megelégedetten mosolygott, a férjemnek pedig vörös volt a feje az idegességtől. NA? Én is azt mondom hogy a sarkára kéne állnia, hisz ez nonszensz -anyósomnak ezt is mondtam. De nem. Így én nyelek, és én hárítok. Nagyon nehéz! De persze nem szeretnénk velük rosszban lenni, ez gondolom nyilván való. Ő a barátaival is ilyen zsarnok, csak olyan barátai vannak, akik behódolnak neki ezért vagy azért. Iszonyú... De igen, én nem tehetek többet, mert akkor borul a családi béke, csak hát ez nekem nem túl jó így. És egyikünknek sem. A férjemet sem akarom a végletekig piszkálni, tudja jól hogy milyen az anyja, uncsi hogy erről szólnak a mindennapok amikor csinál valamit. :/