Hogyan építhetem le a túlbuzgó anyósomat?

A férjed álljon szépen a sarkára és állítsa le az anyját.Te meg tedd félre a gátlásaidat és igenis tátsd ki a szádat,mondjál el mindent amit NEM AKARSZ,HOGY CSINÁLJON A KICSIVEL!!!!!!,mert később agyon a háttérbe leszel nyomva.

Anyósok szemében mi csak béranyák vagyunk,akik az unokát kihordjuk és valahogy nem szabad nekünk foglalkozni vele.

Most miert kell leszolni az anyosokat??????? Ha ilyen a hozzaallasotok, akkor kesobb azt a kerdest fogjatok feltenni, hogy "az anyos sosem hoz semmit az unokanak, meg sem latogatja" vagy "semmibe nem segit be, meg egy orara sem lehet rabizni a gyereket"

Gondoljatok csak meg! En inkabb kibirom a hulyesegeit (nem naponta jon), mert szuksegem van ra. pl nemreg korhazba kerultem 2 napra (terhesen) es o vigyazott a nagyra. Ha o nem lett volna, nem tudom hova raktam volna (ferj dolgozik, anyuek Magyarorszagon).

Rendkívül következetesnek és határozottnak kell lenni, másként nem megy. Még így is lesz belőle sértődés, de ha a fentiek mellett udvarias és korrekt is vagy, az sokat lendít a dolgokon.

Ha telefonon szól, hogy átjönne, udvariasan mondd neki, hogy most inkább magatokban lennétek, de nagy szeretettel várjátok vasárnap (pl). Ha nálatok van, és folyamatosan babázik, akkor kedvesen kérd meg, hogy hagyjon titeket érvényesülni, mert a baba (vagy nem tudom, mennyi idős, nem írtad), elsősorban hozzátok kell, hogy szokjon, de tedd hozzá, milyen jó, hogy van és lesz neki szerető nagymamája is.

Ha jó a hangulat éppen, és lehet vele beszélni,akkor azt is meg kell vele értetni, hogy a pici körül minden úgy kell legyen, ahogy azt az édesanyja meghatározza - még akkor is, ha más úgy érzi, hogy neki van igaza valamiben, mert sokkal tapasztaltabb, meg jót akar, bla-bla... meg kell vele értetni, hogy a legnagyobb segítség tőle az, ha nem szól bele a dolgokba, és hagyja, hogy ti legyetek a szülők, ő pedig megmarad a nagymamai szerepben.

Ha a szép szóból nem ért, akkor jön az úgymond másodfokú következetesség, na ezt figyeld:

Anyós kiveszi a gyereket a kezedből, és átadja a szomszédnak? Mosolyogj, és mondd az anyósnak: hadd legyek én az anyukája... (csak ennyit!! ne többet! és ne feledd az őszinte, de nem lekezelő mosolyt!!!), szomszédra ráköszönsz, míg elveszed tőle a babát, és köszönj a baba nevében is: csókolom! nemsokára majd ő mondja! integess a néninek/bácsinak! viszont látásra, szép napot!

Ha a mama túl sokáig marad nálatok, akkor finoman szólj: lassan elköszönünk a mamától, és megyünk fürödni, enni, aludni! Pápá mami, köszönjük, hogy itt voltál!

Ha mama erre azt mondja, hogy szívesen marad még "segíteni", akkor azt is köszönd meg, és mondd pl. azt, hogy a babát egyfajta kerethez akarjátok szoktatni, pl. apa fürdet, anya etet, aztán ének-puszi-imádság vagy akármi, alvás.

Én a kezdetektől ahhoz szoktattam mindenkit (nem kis sértődés van belőle a mai napig), hogy a fektetési ceremóniánál már nem lehet más jelen, csak apjuk meg én.

Sok sikert, és ne várd, hogy elkerülhető legyen a konfliktus, mert nem lesz az! Mindig maradj rendes az anyóssal, de a ti családotok legyen az első, ne legyél betoji!

4. válaszoló nagyon jókat írt. Bár mindenki így gpndolkodna. Ilyen hozzáállással lehet kezelni a helyzetet a legkevesebb sértődéssel. Hiszen te kedves maradtál!! (csak bámulok, néha milyen vehemensen reagálnak sokan az anyóskérdésre) Ha látja, hogy te nem konfliktust akarsz, csak a gyerek érdekeit nézed, talán neki is az lesz a legfontosabb.

De azért férjnek is határozottnak kell lenni, hiszen az ő anyja.

Egy kalappal:)