4,5 hónapos babát itthon hagyjak-e 2 napra?

Én elmennék. Ráadásul úgy, hogy a nagyszülőket mindennap látja, tehát ismerős nekik, így nem "félteném". Egyértelmű, hogy minden szülőnek hiányzik a gyermeke.

Én 25 vagyok, de anyukám naponta felhív, hogy hogy vagyunk, stb.. :)))

Igaz, én majdnem 1 teljes napra hagytam anyóséknál a lányunkat (orvosi vizsgálatok miatt), de minden sz@rt felírtam nekik.

Mikor mit eszik, mit kell kenni a szájába, ha sír és nyugtalan (tudtam, hogy fogzási baja van), hogyan altassák el úgy, hogy 100%-ig elaludjon, etc..

Mikor visszaértem hozzájuk a lányom boldogan játszott és az volt az egyedüli gond, hogy a pelenka fordítva volt rajta.. :))

Hát, biztos hogy sokan nem értenek egyet velem, de én a másfél éves lányomat sem hagyom itthon 2 nap+éjszakára... (Mondjuk annyiban más a helyzet, hogy az apját elveszítettük....)

Fontos persze, hogy legyetek kettesben a férjeddel, de én ennyi idősen nem hagynám még otthon, nem hagytam otthon.

Mi lenne, ha csak vacsorázni mennétek el kettesben valami romantikus helyre? és jövőre mennétek ottalvós ünneplésre?

Ebben a korban még nem. Egyéves kora körül/után már igen. De amíg ilyen pici, addig akármennyire is szereti a nagyiékat, az ANYJÁT nem pótolják. Ilyenkor még ösztönösen ragaszkodik az anyukájához, hiába szereti a nagyit is.

Én kisfiam is imádja anyuékat, már sokszor aludt náluk, kétéves lesz. két hónapos kora óta vigyáznak rá, fokozatosan egyre többet. Tehát nem vagyok egy babamániás, besavanyodott anyuka, de azért ennyire pici koran nem vonnám meg a babámtól magamat, az biztos. A házassági évforduló és romantika csodás dolog, de nem a gyerek kárára.

Én elég rugalmasnak gondolom magam ebben a témában, de csak 8 hónapos volt a fiam, amikor először itthon mertem hagyni a nagyikkal úgy, hogy ők is mindennap látják. Bár mi akkor rögtön két éjszakára mentünk el, de elmondanám, hogy napközben kétóránként telefonáltam haza, szóval nem volt az az igazi kikapcsolódás.

Viszont ha nem mentek túl messzire, tehát ha gond van, mondjuk fél-max. egy órán belül haza tudtok érni, akkor én lehet, hogy mégis belevágnék.

Az én fiamnak meg sem kottyant a távollétünk, amikor hazaértünk is csak vigyorgott ránk egyet, és játszott tovább azzal, amivel előtte. Pedig akkor ő már nagyobb volt, jobban felfogta, hogy nincs ott az anyja. Ráadásul így, hogy a saját helyén maradna, nem lenne megzavarva a megszokott napirend sem. Én is leírtam mindent egy kockás füzetbe, hogy mikor mit adjanak neki enni, hogy altassák, öltöztessék, alternatívákat soroltam fel bizonyos helyzetekre, szóval felkészítettem őket, nem mintha nem neveltek volna fel ők is két-két gyereket, de én így voltam "nyugodt".

Ha te megbízol anyukádban, márpedig nyilván megbízol benne, ha felmerült a lehetősége, hogy vele hagyod a kisbabádat, akkor próbáljátok meg, max. hazajöttök, ha nagyon nem érzed magad jól.