Mikor nagyon felmérgesit a gyereketek vagy a babátok akkor nem gondoltok néha arra hogy mennyivel könyebb volt az élet nélküle?

De,de ezzel nincs semmi probléma szerintem.Teljesen normális,hogy néha kiakadunk,emberek vagyunk.Ilyenkor jön jól egy segítő pár v.szülő,aki ilyenkor vigyáz a gyerkőcre és el tudsz/tudtok menni valahová barátokkal v.szórakozni 1-2 órácskára.Nekem igazándiból a munka hiányzik nagyon és hogy emberek között legyek(ne sértődjön meg senki,nem kismamák között).

Persze jó hogy van és nem adnám oda senkinek semmi pénzért:-)

Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb volt az élet régen, eszembe szokott néha jutni, ha nagyon fáradt vagyok, hogy mikor is volt olyan, hogy végigaludtam egy éjszakát, vagy csak úgy délután szabadnapokon elnyomott az álom, szundiztam egy kicsit, vagy szabadon ehettem azt, amit csak akartam (hasfájós babóm van, a kedvenc dolgaimat, pl. paradicsomot, epret, cseresznyét, füstölt sajtot stb. nem ehetek), nem kellett aggódni egyfolytában, hogy most miért nincs kaki vagy miért van több, miért nyűgös, miért nem akar enni, miért nem alszik, nem fázik-e, mitől fájhat a pocak, stb. Viszont amikor behajolok hozzá a kiságyba, és felragyog az arcocskája, úgy nevet, hogy nem csak az ínye látszik ki, hanem az egész szájpadlása, és elkezd "beszélgetni" velem, vagy mikor szopi közben simizi meg markolássza a kezemet, amikor örömében jár keze-lába, és örömében majd' elrepül, amikor elalszik és szopizik meg mosolyog álmában, akkor viszont annyira elönt a melegség és a szeretet és olyan érzések, amiket nem nagyon tudok megfogalmazni, de amik kárpótolnak mindenért, és akkor már igazából nem is tudom, hogy miért is kellene engem kárpótolni...

Az biztos, hogy gyereket csak annak szabad vállalia, aki nagyon vágyik rá, mert 24 órás szolgálatról van szó heti 7 napon keresztül, viszont ennél jobb "munkája" nem lehet senkinek:)

3,5 hós kisfiú anyukája