Mikor nagyon felmérgesit a gyereketek vagy a babátok akkor nem gondoltok néha arra hogy mennyivel könyebb volt az élet nélküle?

persze, könnyebb volt, mert akkor csak magunkról kellett gondoskodni!

de nem csinálnám vissza semmiért, és senkiért!

aki gyermeket akar, annak tisztában kell lenni ezekkel a dolgokkal!

mi akartuk a gyermeket, mindennel együtt!!!

imádom a fiam, bár néha kiakaszt, de ez így van jól!

előző vagyok!

... ha neked ezen jár az eszed, akkor még nem vagy készen egy babára!

szerintem

Néha eszembe jut, hogy könnyebb volt nélküle, de nem "úgy", hanem csak szimpla ténymegállapításként. A következő gondolatom meg az, hogy "igen, de sokkal szebb, teljesebb az élet vele!" :))

Néha persze kiakaszt, de akkor is csak azt szoktam mondani: "én mindjárt felmondok!". :D Ez még melóból maradt, ott is mindig ezt mondtam, ha tele volt a törpöm. Persze nevetve, senki nem vette komolyan.

Nem jut soha eszembe, hogy miért is kellett a gyerek, vagy miért most, miért nem máskor.

Imádom, és ha hisztis is, akkor is az én picikém! :))

Nekem az egyik barátnőm számolja az időt, hogy mikor viszik már el a nagyszülők a gyerekeket. Megmondtam neki, hogy nem érett meg a gyereknevelésre. Nem sértödött meg, de ő köszöni jól elvan nélkülük is hetekig.

Az én babám nagyon nyugodt baba, nem ordított soha, egy reggel volt amikor vigasztalhatatlan volt, mert nehéz volt a pocakjának az anyatej után a tápszer, egyébként nagyjából mindig tudom mi a sírás oka. Az pedig nem idegesít, mert ő csak ezen az egy módon tud kommunikálni. Mostmár nem szeretnék nélküle élni, így nekem meg sem fordul ez a fejemben. Remélem te is így gondolkodsz majd. Grat a babához.