Miért nem divat manapság élvezni az anyaságot? Ti élvezitek?

Én nagyon szeretek anya lenni.21 hós a fiam és nagyon rossz érzés,hogy szeptembertől megy bölcsibe:-((

Nem túl sok átaludt éjszakánk van de minden másban tökéletes.Na,jó mostanában kicsit"hülyére"vesz de hát "öregszik":-))

Egyébként ha megfigyeled,nem csak az anyukák tudnak állandóan "sírni".Sajnos olyan világot élünk(vagy ilyen a magyar nép)hogy mindenki,mindig,minden miatt "sír".

Érdekes én meg pont másképp látom, nem internetes oldalakból indulok ki hanem az ismerőseim közül..Nekem az a tapasztalatom hogy mostanában mindenki ugy adja elő ha éjszakázott mint ha ez a világ legjobb dolga lenne és ezzel nincs semmi gond mert hát mosolyog másnap a babám és akkor már nem is vagyok dög fáradt..

Nekem 16 hónapos a babám..igazi örökmozgó..nem sok átaludt éjszakája volt még,nagyon akaratos,nagyon hisztis..ennek ellenére ugy érzem nagyon jól kezelem és mindent megteszek annak érdekében hogyha éppen fel is húzom magam ne rajta csattanjon az ostor. Imádom a babám és tényleg nagyon jól el lehet vele mókázni játszani.. de az elmult hónapokban nagyon nehéz éjszakáim voltak,egyedül vagyok minden teendővel a gyerek körül..apa sokat dolgozik..szoval persze a legnagyobb részét én is élvezem de sokszor annyira nehéz és a közvetlen ismerőseim körében csak ilyen szuperbabák vannak és a játszótéri "bnők" is azt mondják hogy vigyem pszichologushoz a gyerekem mert nem alszik rendesen és dobálja a labdát a másik gyerek fejéhez(ezt azért általában sikerül megakadályoznom de a szándék meg van benne),meg felboritja a konyhaszéket.. szoval egy sz@rnak érzem magam mert nem gondolom h ezért a 16hós babám pszichologushoz kéne vinnem de ezek a divat "ősanyák" mindent annyira tudnak és annyira boldoggá teszik őket egy átvirrasztott éjszaka hogy sokszor én érzem magam hülyének hogy én meg kivagyok..

És itt nem arrol van szó hogy Én kevésbé élvezem az anyaságot hanem szimplán arról hogy nekem kicsit nehezebb természetű a babám és jó feljönni ide és kipanaszkodni magam..mert itt szoktam megkérdezni hogymásnak is van e ilyen meg olyan "baja" a babájával.. és nem azért mert örülök annak hogy más is görcsöl éjszakánként nem csak én de valahol mégis megnyugtató hogy nem Én vagyok a világ legbénább anyája aki mindent elszur..

Én is épp az ellenkezőjével találkozom ( az igazi barátaim persze bevallják hogy nem rózsaszín köd az egész babavállalás, így velük meg tudom beszélni ) de a külvilág őszintén elborzad ha nem illatosan, fitten frissen mosolyogva repülök át a napokon a babámmal, aki első hónapokban hasfájós volt, ordított sokat aztán fogzott, majd volt pár nyugodt hónapunk és jött a dackorszak és most is folyamatosan résen kell lenni mert igen impulzív személyiség és amúgy is nehezebben kezelhető (van még egy huga is ő azért sokkal egyszerűbb eset tehát belátom hogy van ilyen is, olyan is).

Szóval én épp ezzel találkozom/találkoztam állandóan hogy a gyereke mindenkinek tökéletes, hamar csinál mindent, csodaszép és fantasztikus, a férje imádja és a tenyerén hordozza az egész családot, éjszaka velük alszik a gyerek, nehogy sírjon, amikor hisztisen ordít akkor nahát de kis aranyos...állandó 10 centivel a föld felett lebegés az egész és ezt élvezni KELL.

Természetesen a 2 véglet között van a valóság.

De én a külvilágban az állandó élvezetet sugallóval találkoztam, így elég rossznak éreztem magam mikor én nem CSAK ezt éreztem.

Én is pont az ellenkezőjével találkozok itt is,tényleg csak a barátaim vallják be,hogy nem olyan rózsaszín a dolog.A legrosszabb az amikor még neki is ugranak az embernek,volt már olyan,hogy azért is leszóltak,mert szülés után depressziós lettem.

Úgy vagyok vele,hogy ha nem mondom,hogy élvezek éjjel felkelni,vagy élvezem a hisztit,meg azt hogy az első hónapokban mással nem nagyon tudtam foglalkozni,és ha engem nem elégít ki teljesen,hogy csak a gyerekkel foglalkozom,hanem mást is csinálok akkor már rossz anya vagyok,meg minek szültem,ha leírom egy kérdésre az érzéseim már megint rossz anya vagyok minek szültem,na amikor jönnek az okoskodók akik "mindent jobban tudnak" teljesen elveszik az ember kedvét,még akkor is ha idegenek,rosszul esik.Nem élvezem a kakis pelenkák cseréjét,a napi hisztiket,mert valami nem úgy van ahogy a kisfiam elképzelte,amikor már minden nap szét dobálja a kaját,mert nem akarja megenni vagy csak szimplán a szája elé teszi a kezét meg sem kóstolja amivel dolgoztam,ettől még jó anyának gondolom magam.Nem vagyok sem robot,sem rabszolga nekem is vannak igényeim,nekem is szükségem van kis egyedül létre,szórakozásra egy kis kettesben töltött időre a párommal stb.

De élvezem ha játszom vele,ha elmegyünk együtt valahova,ha kacag mosolyog,hozzám bújik,puszit ad,puszit küld,magyaráz,ha öltöztethetem,a fürdetését,oda vagyok érte mikor alszik,mint egy kis angyal,és szeretek ha eszi amit főztem.És sokszor nehéz,és a gyereknevelés velejárója a nehézség,miért kéne vigyorognom minden másodperben ha fáradt,kimerült vagyok.A két dolog nem függ össze élvezem,hogy anya vagyok,de egy-két részét nem,ettől még nem hinném,hogy rossz anya vagyok.