Tudnátok segíteni egy nem szokásos anyós kérdésben?

Mindenképpen meg kéne vele beszélni, hogy szeretnétek úgy csinálni a dolgokat, ahogy ti jónak látjátok, majd kitapasztaljátok, hogy hogy a jó. A párodnak kéne próbálkozni ezzel a témával előhozakodni, a lényeg, hogy legyen tapintatos és tisztelettudó, hogy ne legyen sértődés belőle. (ha jól kijöttök amúgy, akkor remélhetőleg nem lesz)

Mondjátok el neki, hogy tanácsokat szívesen fogadtok, de hogy mit tartotok meg belőle, azt hagy döntsétek el ti. Lehet anyós bele sem gondol mennyire idegesítő, csak próbál jó nagyi lenni... Talán egy ilyen beszélgetés jót tenne neki is.

Ez az én sztorim.

Szóról szóra így történt velem is. Én már 11 hónapja szültem. Sajnos mára nem beszélünk. Én először próbáltam szépen, kedvesen elmondani neki, hogy vannak dolgok amikbe nem szólhat már bele, amiket ő nem tehet meg stb. Soha semmi nem volt jó. Egyszer ott kellett hagyjam náluk a babát, és a konyhaajtóból még visszaszóltam, hogy ha bármi van hívjanak, és jövök. Erre ő: Mi lenne? Itt jobb helye van mint nálatok!

Ekkor kellett volna visszamenni és úgy szájoncsapni, hogy a mosogatóig repüljön...de nem tettem. Viszont ott elhatároztam, hogy ezzel a nővel én semmilyen viszonyban nem akarok állni. Aztán mégis, közeledtem, lenyeltem megint egy csomó mindent, de aztán ő megint tett egy kedves húzást, amikor is megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó. Én se beszélni nem akarok vele, sem látni nem akarom, csak a nagyon muszáj találkozásk maradtak amiket nem lehet kikerülni, de nem diskurálok vele,csak a leglényegesebbeket. Igazából, egy igazi gyökér.A faluban is utálják, mert olyan stilusa van, hogy az bicskanyitogató, de őszerinte azért utálják mert gazdag. Erre én azt szoktam felelni, hogy mi is gazdagok vagyunk (a mi csalásunk) engem mégsem utálnak.

Nem tudom mit tudnál tenni, ha ő nem látja be, hogy féket kell tennie a szájára akkor sajnos össze fogsz vele veszni, erre most merek tenni 9 forintot fogadásból, hogy ez lesz a vége.

Még mindig én :-)

A legalja az a hozzátáplálásnál volt:-/

Vett neki 6 hónapos sem volt még szopizott de ébredt éjjel, majd ő megoldja, vett neki hippes jóéjt kaját, rizs, cukor miegyéb..el sem mertem olvasni. Na míg én fent voltam ő lent szépen felhiggította, beletette a cumisüvegbe (műanyag) és szó szerint lenyomta a gyerek torkán. Én nem láttam csak a végét az akciónak. Itt is nagyon kultúráltan mondtam, hogy húzzon a fenébe.

Szóval a hozzátáplálás kezdetével egyre idegesítőbb lett, mindent adni akart a gyereknek (adott is) nem tartotta tiszteletben azt hogy én mit szeretnék, persze aztán én voltam az aki nem tiszteli őt mert ELLENKEZEM. Érted, mint egy rossz gyerek....pfej. Örülök ma már, hogy így alakult, jobb így, sokkal de sokkal nyugodtabb vagyok, ő meg fő otthon a lányával meg az anyukájával karöltve, és szidnak engem.

Nekem most megakadt azon a soron a szemem, hogy elszomorodik, ha a párod durvábban szól rá! Ez nekem arról árulkodik kicsit, hogy nem akar ő rosszat nektek, csak segíteni szeretne és emellett valószínűleg nem gondol bele, hogy már kicsit sok nektek. Most halál komolyan mondom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy sértődés lesz belőle, mert tényleg lehet csak nem érzékeli, hogy nektek ez kínos, ha tudná, akkor talán kicsit visszavenne. Szóval tartom továbbra is azt, hogy a párod üljön le az anyjával beszélni, hogy elég egynap egyszer hívni, nem kell átjönni ennyiszer, ne rendezgesse a gyerek dolgait, stb stb.

Viszont szerintem fontos az, hogyha javulást láttok, hogy nyissatok ti is felé. Amint ő visszavett magából, néha te is átviheted hozzá a gyereket, avagy felhívhatod elmesélni, hogy mi a helyzet. Így nem érzi magát halálra sértve, mert fontos marad nektek, még is megmarad a tisztes távolság!