Akinek a babája az első perctől cicin aludt el, később, hogy alakutak az elalvások?

Gabka77, komolyan irigyellek, mert nálunk sajnos nem működik az, ahogy te csinálod/-tad...

Pedig idáig én is kb. így próbáltam az altatást, de az utóbbi 1-1,5 hónapban sehogy sem sikerül, hogy nappal fél óránlá többet aludjon. 10 és fél hós a kislányom, 3x szoptatom, reggel, ebéd után és este. Az esti altatással nincs gond, szopizik 2 ciciből a másodiknál már félálomban van, majd amikor már teljesen beájult beteszem az ágyába és alszik....(eddig 11-12 órát) DE, az utóbbi 1 hónapban 1x. valamikor éjjel/hajnalban felébred és már simivel, halk szavakkal nem lehet visszaaltatni, feláll, ki kell venni... járkálással, csitítgatással sem alszik vissza, csak cicin...

A nappal nehezebb, ebéd után eddig többnyire a mi ágyunkon fekve szoptatva altattam, akkor volt, hogy 1-1,5 órát is, aztán 1x leesett, mert nem hallotam meg hogy felébred, azóta újra a kiságyába próbálom szoktatni... Hát nehéz... annyira ragaszkodik hozzám, hogy ha leteszem a kiságyába, rögtön megérzi és felébred, felsír és már nem lehet visszaaltatni... Utóbbi 3 napban valamennyire sikerült mégis ott aludnia, de csak fél órát.. Ma semennyit :-( Az autóban még 1 hónapja elaludt, de már ott sem, csak behergeli magát és sír, dörzsölgeti a szemét, de nem bír elaludni... Egyébként rendkívül aktív, barátkozós, kommunikatív, érdeklődő, figyelmét egy-egy dologra egész jól le lehet kötni, tehát biztos, hogy esetleg hiperaktív. lassan 2 hónapja, hogy felállt, és azóta intenzíven kapaszkodva járkál... Nagyon várom, hogy valamikor megtőr a jég és végre többet fog aludni. Jaa és az étvágyával ugyanez... amikor már csillapodott az éhsége, minden más érdekli csak a kaja nem...

Gabka77, "Utolsó" vagyok, köszönöm válaszod!

Tudom, nehéz kérdés, de mégis meddig tarthat ez az időszak, ill. meddig normális és ne aggódjak, hogy ennyire keveset alszik?

Eddig abszolút az ő igényeit néztem, bár lehet, hogy voltak alkalmak amikor még én erőltettem a cicit napközben, mert aggódtam, hogy elapad a tej... Aztán persze megint Manóra hangolódtam, és persze a tejtermelés is igazodott hozzá... Nappal amúgy annyira aktív, és minden érdekli, hogy egyenlőre erre fogom, hogy biztos ezért nem alszik... De már azon gondolkozom, hogy inkább megint hagyom magamon aludni, csak sikerülne végre fél óránál több... Többször átolvastam amiket írtál és szerintem te ritka szerencsés helyzetben vagy, nem hiszem, hogy mindenkinél így működne, mert ez gyerekfüggő is... bár nálad kettőnél már működött... Na lehet, hogy priviben én is kérnék bővebb tanácsokat, persze csak, ha nem zavarlak ezzel, mindenesetre örülök, ha már itt megoszthattam a problémáimat!

Megint az "Utolsó" válaszoló vagyok... Tegnap elfelejtettem írni, hogy az én lányom se fogadja el a cumit, szintén, ahogy az egyik hozzászóló írja, csak játéknak tekinti, ill. a 6hós kortól valótól még néha öklendezik is. Cumisüveget is nagy nehezen fogadta el, mostanában még abból iszik vizet, meg teát, de amikor lefejt tejet próbáltam neki adni, eltolta (nem fagyaszott volt, csak sima hűtőben tárolt). Szóval, nem egyszerű vele, nem tudom idővel hogy fog majd leszokni a ciciről.

Sokan "OKOSAK", kivéve Gabka akinek bevált, azt mondják, ha a baba álmos, aludni akar úgyis elalszik... hát nálunk cska hiszit és nyűglődés van amikor álmos, de cici nélkül nem alszik el. Tudom, én "rontottam el", mert amikor még lehetett, ágyába szoktathattam volna, de 3 hónapos korától ahogy egyre jobban igényelte, hogy karban legyen, én hagytam... Imádom persze ölelgetni, de ezt már lassan 1 évesen napközben nem kellene...vagy max. megint marad a mi ágyunk, és fülelhetek ezerrel mikor ébred fel sírás nélkül,...hogy megint le nem essen...

Kiváncsi vagyok, van e valaki, akinek ilyen idősen (11 hós) sikerült (cumi nélkül) megoldást találni.

Kedves Utolsó:)!

Ugyan nem Gabka vagyok, de sokszor egyetértünk, ahogy most is, talán amit most fogok írni, abban is:).

Ne bánd, hogy annak idején nem szokattad ágyba, nem rontottál el semmit:).

Az "okosok" nyilván nem tudják, hogy egy embergyerek igen éretlenül jön a világra, mindenben, mindenben az anyjára van utalva. Éretlen az idegrendszere, nem tud egyedül(persze vannak kivételek de az igen kivételes) eljutni az alváshoz szükséges ellazult tudatállapotba(sokszor a felnőtteknek is nehéz), ezért is jó, hogy van a szoptatásnak egy olyan megnyugtató funkciója, aminek segítségével segíthetünk a babának. A mindenféle ágyba szoktató tréningekkel az a baj, hogy ha egy idő után el is csendesedik a baba, az nem azért van mert "megtanulta", hogy egyedül kell elaludni, hanem azért mert megtanulta, hogy hiába szólítja a szülőjét, az úgyis t.jik a problémájára. Kimutatták például, hogy a már nem síró egyedül hagyott tréningezett babáknak a stressz- hormon szintje ugyan olyan magas egyedül hagyáskor mint a síró babáké, csak ők már megtanulták elnyomni az "érzéseiket", ezért nem sírnak.

Az egyedfejlődés során, körülbelül 3 éves korára érik meg a gyerekek idegrendszere az egyedül való, segédeszköz nélküli elalvásra. Ez nem azt jelenti, hogy végig a szopi lehet csak a nyugtató rituálé:), lehet helyettesíteni sok minden mással.

Ezzel a kisregénnyel azt próbáltam leírni, hogy nem rontottál el semmit, nagyon jól csinálod, akárki akármit is mond:).

Megint én vagyok:).

Ismerek olyan családot, ahol 11 hónaposan már nem szopott a baba és nem is cumizott, az ujját sem. Ők simán melléfekvéssel, nyugtató mormolással és énekléssel altatnak, miközben a kicsi hátát ütemesen simogatják.

"Utolsó"

Köszönöm szépen a megnyugtató szavakat, én is próbálom ezzel nyugtatni magam, hogy lassan majd megtörik a jég, addig meg kitartónak és türelmesnek kell lenni... De azért még mindig úgy gondolom, hogy ha időben elkezdik az ágyba szoktatást (2-3 hós korban), akkor nem lesz "stresszes elalvás", mert az lesz neki a megnyugvás (persze puszilgatva, simogatva altatva). Eszembe jutott, hogy akkor kezdődtek leginkább a problémák, amikor már leeresztettük az ágyat és már nem tudtam egészen fölé hajolni, és puszilgatva altatgatni, mert ugye már nem érem el. De asszem napközben visszatérek a mi ágyunkon altatásra... de sajna ott is, ha picit megébred, nem lehet visszaaltatni... De legalább egyhuzamban többet aludna, mert ő amúgy is nappal nagyon keveset alszik... Hát ez van :-(

Na itt vagyok én is. :-)

Igen, megint egyetértek azzal a válaszolóval, aki engem is említett. :-))

Csak annyit fűznék hozzá: gondolj bele, hogy szeretsz a férjeddel aludni. Ez van megszokva, így van már régóta, stb. Aztán a férjed elutazik, hirtelen egyedül maradsz. Te hogy reagálsz? Ugyanolyan jól elalszol, mint a megszokott körülmények között?

Másik: egy tízhónapos kisbaba alig töltött el többet idekinn, mint pocakban. Még mostanra kezd hozzáedződni a kinti világhoz - azt mondják, annyi idő kell az átálláshoz kinn, mint benn - és mit ad Isten, épp erre az időszakra esik egy csomó új dolog, amit föl kell dolgoznia, meg kell értenie, szoknia, tanulnia... Döbbenetesen sokat és nehezet várunk el egy kisbabától!!! Mostanában már ki vannak váltva étkezések, de még gyakori az új íz. Mostanában tanul/tanult meg mászni, állni, járni. Esni is mostanában kezdett nagyokat - épp az újonnan megtanult dolgok miatt. Most világosodik meg számára, hogy az abszolút biztonság - anya - nem egy és ugyanazon személy, mint ő, bizony anya el tud menni, nincs "hozzánőve". Kismillió új dolog, új feladat, új tanulnivaló... Mi vajon hogy éreznénk magunkat, ha hirtelen kilőnének minket egy addig ismeretlen tájra, ahol minden másként van, mint amit megszoktunk? Nekünk mennyi idő kéne hogy megtanuljunk élni mondjuk a dzsungelban vagy a sivatagban vagy bármi olyan helyen, ahol eddig nem jártunk, olyan emberek között akiket addig nem ismertünk, olyan feladatokkal, amikkel először szembesülünk?

Szerintem ha ezt szem előtt tartjuk, már nem is olyan vészes, hogy az a kisbaba nem akar egyedül aludni...

Gabka:))).

Kedves "Utolsó":)!

Van egy ötletem a babád napközbeni altatására, nekünk bevált, lehet, hogy távol áll a Te "világnézetedtől" de azért leírom, hátha segítek vele.

Mi hordozzzuk a kislányt születésétől fogva, és a nehezebb időszakokban(mint ami most Nálatok is van, hogy nme alszik ágyban 20 pernél többet, holott látszik, hogy többre lenne szüksége) nap közben kendőben vagy mei taiban aludt rajtam a kislányom. Mikor felébredt negyed óra után hátra kötöttem és aludt tovább akár egy órát is. Közben én tudtam netezni, mosogatni, teregetni, akármit. És nem kell félni hogy ezzel elkapatod, az én lányom most másfél éves és mostanra egyszer alszik a saját ágyában egyedül 2 órát ebéd után:).