Milyen az első hónap otthon az első babával?

Szerintem ez nem kiszámítható.

Függ attól, hogy hogy sikerül a szülés, milyen élmény lesz Neked, könnyen feldolgozod-e lelkileg, esetleg valami máshogy történik, mint számítottad, és ez levesz egy időre a lábadról.

Aztán függ attól, hogy fizikailag milyen állapotba kerülsz, gyorsan felépülsz-e esetleg minden mozdulat fájdalmat okoz majd.

Függ attól, hogy milyen babát kapsz, nyugodt eszik-alszik baba, esetleg az első napokat/éjjeleket végig bőgi.

És végül függ attól is, hogy hogyan sikerül egymásra hangolódni a szoptatásban. Ez is mehet gördülékenyen vagy nehezen.

Továbbá a hormonok játéka is lehet erősebb, vagy enyhébb.

Ha tényleg nulla segítséged nem lesz, akkor annyi javaslatom van, hogy a fagyasztótokat a maximumig tömd meg, lehetőleg előre lefőzött ételekkel, amik porciózva vannak Neked, mert szükség van a felépüléshez rendes kajára, főzésre meg nem biztos hogy futja. Vagy ha megengedhetitek, akkor rendelhetsz is házhoz készen.

Moss ki mindent előre, amit lehet (ágyneműk, törölközők stb.)

Mást nem nagyon tehetsz.

Jó babavárást!

Nekem kemény volt...leírom nálam, mik voltak a nehézségek, de nem elkeseríteni szeretnélek :)

1. Lelkileg megviselt a szülés, mert már a császárhoz is felkészítettek, de végül természetes úton, rásegítéssel lett meg a baba

2. Szoptattam-gondoltam én, de inkább csak éheztettem. Nagyon kevés tejem volt, amire a kórházban "senki sem" jött rá, így a babám folyton csak sírt, és sírt.

3. Aztán kombinált etetés lett. Szopiztatás, tápozás, fejés, sterilizálás, és mire az egésszel végeztem kezdődött elölről.

4. 2 héttől hasfájós lett a babám. Abból is a durvább fajta, este 6tól kezdte a sírást, mely ordításba ment át és ez tartott éjjel 2-ig. Kisebb megszakításokkal, mert néha evett, és aludt 10 percet.

5. Rengeteg könyvet elolvastam, hogy legalább fogalmam legyen róla, hogyan is működik a kisbaba. A legtöbb könyv ezt írja: eszik-alszik felváltva. Az én kislányom nem olvasta ezeket a könyveket, mert elviileg 16-20 órát kellett volna aludnia, ő ehelyett 13-14 órákat aludt.

Ezek voltak a legnehezebbek. Nekem Anyukám segített az első hónapban, így mosni-főzni-takarítani nem kellett. Nem is tudom mi lett volna velünk nélküle.

Aztán ez az első pár hét olyan gyorsan elmúlt. A hasfájása a 2,5 hónapnál lényegesen lecsökkent, a 3. hónapra pedig meg is szűnt. Az alvása azóta sem nőtt, cserébe az éjjeleket nagyon nyugodtan aludta, álometetésekbe mentünk át :)

Ma van egy 6 hónapos nagyon érdeklődő kis hercegnőnk, akit nagyon imádunk.

Jó babavárást és könnyű szülést!

Nekem nagyon nehéz volt az első hónap, pedig nyugis babát kaptam, nekem sem volt segítségem, szülők messze laknak, és lelkileg nehéz volt feldolgozni az új helyzetet. Ami sokat segített, hogy egyik hétvégén anyósom, másik hétvégén anyukám hozott egy rahedli kaját, így főzni nem kellett. Illetve nagyon sokat beszéltem telefonon anyukámmal, és a barátnőmmel. Sajnos nem nagyon tudtam kimozdulni itthonról, mert tél volt és rossz idő. Illetve ami még fontos, hogy a párod megértsen és sokat segítsen. Férjem maximálisan türelmes volt velem, pedig voltak kirohanásaim. Mindenben mellettem állt. Szép babavárás:)

7 hónapos kisfiú anyukája!

Szerintem a második válasz nagyon hasznos és fontos! Én is teletömtem a fagasztót, mindent rendbetettem, ablakot pucoltam, előkészítettem mindet, ami csak megkönnyíthette a kórhái napokat a Férjemnek. :)

Pihennei is kell, de én fontosabbnak tartottam, hogy itthon is minden flottul álljon, hiszen ha kupi lett volna, nyugodtan pihenni sem tudok...

Az első hónapról pedig annyit, hogy én csak az elős két hétről tudok egyenlőre beszámolni, mivel két hetes lesz holnap a kislányom és egyenlőre nagyon jó baba ugyan, azaz nem sír sokat, de azért napi 2-3 etetés közötti időszakot néha ébren tölt. Ilyenkor kézben, és cicin is szeret lenni, persze elkapatni nem akarjuk, de még nagyon új Neki az egész helyzet, így jól jön az anyuka apuka tesközelsége. :)

Én összességében azt mondhatom, hogy nem (feltétlen) kell hinni az olyan szövegeknek, hogy "na majd meglátjuk, milyen kipihent leszel, égnek áll a hajad, napokig nem tudsz megfésülködni sem, úgy nézel ki, mint egy vizihulla, a Férjedet csak fényképről ismered meg, és a gyereket is fáradtságodban a mosogatóba teszed le aludni...) Mi a Férjemmel úgy tudjuk összehozni a mindennapokat, hogy eddig mindenre volt időnk! Vendégeket fogadtunk, sütit sütöttem az első itthon töltött hetünkön, amíg a Férjem vásárolt, takarítottunk, mosunk, teregetünk, kutyánk is, van, Vele is foglalkozunk, és egymás kényeztetése sem maradhat ki, amire szintén több alkalom is jutott már a héten. Nagy közös beszélgetések csendben, együtt töltött vacsik, és lopott esti idő, közös pizzázásra is volt! :) Csodálatos dolgok ezek, hidd el, és minden csak szervezés kérdése. Persze ha a baba esetleg nagyon sírós, nehezebb a helyzet, de nem erre kell gondolni. Már kettesben is voltunk vásárolni és kutyázni, amíg anyumék vigyáztak a kicsre. Na nem is húzom tovább a beszámolómat, csak azt szerettem volna mondani, hogy ha jól szervezel és elhiszed, hogy kézben tudod tartani a dolgokat, akkor nem esik szét minden... Persze hozzáteszem az első napokban nagyon nagy szükségünk volt egymás lelki érzelmi támogatására, mert nagyon új a helyzet, amikor ott sír egy csepp baba és rádöbbensz, hogy már minden más lett, de ahogy telik az idő, belerázódsz. Már ki is kezdünk, pedig még csak két hét telt el. :))) Jó babázást! :))

Nekem az első 2 hét totál kiesett, alig tudok pár dolgot felidézni, pedig: iszonyú könnyen szültem, anyukám 6 hétig el sem mozdult mellőlünk, főzött, mosott, mindent. nekem csak a babára kellet figyelnem és mégis estem össze felé a fáradságtól, pedig egészen aludt is szopik között és én meg vele, de én olyan voltam, mint egy mosott szar. talán nálam azt volt a gond, hogy rengeteg tejem lett, és ez a túltermelés rengeteg energiát égetett el. Éjjel minden szopi után fejtem, mert 3-4 óránkét ébred és akkorra nagyon bedurrantak a ciciim, és nem is ment valami könnyen a fejés volt, hogy 1 órát is fejtem, mire beájultam megint ébredt. Napközben kb 2 óránként kért enni és 45 percig is szopott, ömlött a vér a mellbimbómból meg efféle érdekességek, de megérte. Én nagyon túl reagáltam mindent, azt hittem, hogy egy percre sem hagyhatom egyedül, folyton azt lestem, hogy lélegzik e, nem tudtam normálisan pihenni, állandóan meg akartam teremteni neki, ha kellett, ha nem a pocakban lévő dolgokat, ringatás, susogás, stb,

Talán picit lazábbra kell venni.

A 2. válaszoló nagyon jókat írt és még csak annyit tennék hozzá, hogy a baba ruháit méretek szerint válogasd szét mosd ki, vasald ki, mert ilyen pepecs munkára végképp nem lesz időd, meg erőd. Én nem csak az 56-os hanem a 62-es és 68-as ruhákat is elkészítettem, bezacskóztam, szekrénybe raktam, volt, amit át vasaltunk, de nagyon nagy könnyebbség volt, hogy nem kell turkálni a cuccok között!

Sok türelmet! Jó babázást!

Nekem rémálom volt bevallom,az első 6 hét az katasztrófa volt,de kb a 3. hónapig nem volt kellemes.

Már a szülés előtti hetekben sem tudtam aludni,ráadásul 1,5 nappal hamarabb befektettek a kórházba a fájások miatt,ott sem tudtam aludni,mert folyton magzatszívhangot néztek éjjel legalább 4szer,kisfiam 23:45kor született,mondjuk 4 óra volt a vajúdástól a szülés végéig így nem panaszkodhatom.

kb 3 kor vittek át az újszülött osztályra,mozogni nem tudtam,annyira fájt a gát sebem,fél 6 kor már ott voltak,hogy szoptassam meg a gyereket,aki már az elején nem akart szopizni,még bimbóvédővel sem,szóval kimerült voltam ha behunytam a szemem már aludtam is, a kórház szörnyű volt néhány csecsemős,bunkó volt.Fantasztikus szülés utáni depresszió alakult ki nálam,sajnos elég súlyos volt,nem akartam meg fogni a gyerekem és ott hagytam volna anyukámnál csak hogy a párommal lehessek akinek az első 3 hétben nem tudott velem lenni csak hétvégén.Aludtam,skypoltam a párommal,fejtem a tejet,sírtam,ettem,ittam,így telt az első 2 hét,kisfiam nem akart szopizni,ezért fejnem kellett,de szerencsére éjjel egyszer és hajnalban is csak egyszer kelt fel azért,hogy egyen,majd emlőgyulladásom lett,jó magas lázzal, 4 napig lázas voltam,mire szerencsére elmúlt,antibiotikumot nem kaphattam,mert amit tudott volna adni a doki arra allergiás vagyok,iszonyatosan fájt.

A párom hiánya még rosszabbá tette a helyzetet,anyukámnak rengeteget köszönhetek.Teljesen ki voltam,nála laktam a kisfiammal az első 3 hétben semmi házimunkát nem kellet,és nem is tudtam megcsinálni,és még a babánál is besegített,tényleg a padlón voltam fizikailag és lelkileg is.Majd utána leköltöztünk az anyósomékhoz a 3. hónap végéig,ott már ln csináltam mindent a baba körül és a párom,néha elmosogattam,de mindent a párom tesói meg anyukája csinált,később mikor elköltöztünk már nagyon ügyesen csináltuk a párommal,de nem tudom mi lett volna ha anyukám nem segít,szörnyű állapotban voltam tényleg.

Hát igen.

Ennyire különbözik mindenkinek.

Én meg a ma egy hetes harmadik babámmal itthon "lazulok", mert a nagyok (4,5 és 2,5 évesek) a nagyinál alszanak ma, és azon tűnődöm, hogy egy babával milyen egyszerű az élet. :o)

Igaz, hogy az első nekem sem ez a kategória volt.

Jól ki van ez találva, hogy először egy baba van, az embernek meg kell tanulnia, hogy új helyzet van, és a baba körüli teendőkben is rutint kell szerezni, no meg önbizalmat, hogy "képes vagyok én erre", és a szülés is elsőre a legnehezebb általában.

Nekem ez a harmadik óriásbébi már csak úgy kicsusszant szinte, nem is gondoltam volna, hogy "ilyen szülés" is van, 1 óra 40 perc volt elejétől a végéig, még szerencse, hogy befektettek már túlhordás miatt, különben oda se értünk volna...

Szóval legjobb, ha arra készülsz, hogy bármilyen lehet, de a babád csodálatos lesz, így vagy úgy, és még ha több is kell, mint egy hónap, hogy újra magad légy, akkor is nagyon megéri az egész, mert utána évekig örömöd lesz a kicsidben!

második