Az nagy baj, ha egy szülő hirtelen haragú?

Embere válogatja...

A Párom pont olyan típusú ember,aki pillanatok alatt fel tudja magát mérgelni,de semmi perc alatt (káromkodás,kiabálás,csapkodás,dűt-borítás /esetleg valami megrongálása/ után) meg is nyugszik,ha valamiben kárt okozott (rendszerint az ajtó bánta) akkor megjavította. Érdekes,de a gyerekek nagyon ritkán tudták kihozni a sodrából,akkor is csak akkor emelte fel a hangját,ha már többedjére kellett rájuk szólni.

A gyerekeink lelke is épp :-)

Üdv: 3 lányos

Ez nagyon függ attól, hogy a szülő mennyire képes parancsolni magának. Sajnos nálunk az édesapám ilyen vérmérsékletű, és tizenöt éves koromig számtalan alkalommal hirtelen támadt dühből bántott engem. Persze voltak olyan igazi "atyai pofonok" is, amikre tudom azt mondani, hogy nevelő célzatú, de nagyon sokszor előfordult, hogy utólag ő is rettentően bánta, hogy nem tudott uralkodni magán.

Ha hirtelen haragú vagy, és érzed, hogy jön valami, aminek megálljt szeretnél parancsolni, vegyél egy-két nagyon mély levegőt, és tudatosítsd magadban, hogy a gyereked nem bokszzsák - még a puszta szavaid számára sem!

Szerintem nem árt neki. Csak legyél következetes.

Dr. Popper Péter szerint az a baj, ha a szülő előre megfontolt szándékkal veri a gyereket. Azaz, már rég lehiggadt, de akkor is ragaszkodik a büntetéshez. Ha felbosszant, és eljár a kezed (vagy csak a szád), akkor azt a gyerek meg fogja bocsátani. Én ilyen hirtelen haragú vagyok, volt olyan, hogy kivasaltam a ruhákat, és a lányom az egészet egy kupacba leszórta a földre. Mérgemben rácsaptam a fenekére. Nem nagyot, igazából nem is akadt ki rajta. Utána mondtam neki, hogy ne haragudjon, mert mérges lettem, mert órákig tartott azokat a ruhákat kivasalni. És nem szabad ilyet csinálni. Azt mondta, hogy nem haragszik rám. És hogy szeret, és nem csinál ilyet többet. 4 éves.

igen

aki képtelen uralkodni magán az csak árt a gyerek lelki fejlődésének

A gyerek is hamar megtanulja, hogy a szülő is ember. És azt is, hogy minden ember más-más jellemvonásokkal bír. Azt szintén, hogy az embereknek vannak jó és rossz tulajdonságaik. A hirtelen haragú ember leginkább saját maga ellensége, mert sokszor van bűntudata. Meg lehet tanulni kezelni az indulatainkat, és ahogy a mondás tartja, az az erős ember, aki a saját indulatain képes uralkodni. De ha valakinek ez a hibája, sajnos akkor ha egyre ritkábban is, de újra és újra előfordulhat konfliktus. Ami az egész mondanivalómban a lényeg: ha valaki képes, tud, és őszintén tud BOCSÁNATOT KÉRNI, akkor a gyermek lelke nem sérül. Persze egy alig csecsemő még nem érti a szavak értelmét, de a hangsúlyt, a szeretetet igenis érzi, és felfogja a lényeget. Nagyobb gyereknél pedig már el is lehet magyarázni a dolgot. "Tudod, kicsim, te ezt és ezt csináltad a múltkor, ami miatt szégyellted magad, mert tudtad, hogy rossz. Most anya is szégyenli magát, mert nem akartam veled kiabálni, stb. kérlek, ne haragudj!" Igen, baj, ha egy szülő hirtelen haragú. Persze, hogy egy kiegyensúlyozott, halál nyugodt emberrel könnyebb együtt élni! :) De a gyerekek mindent megértenek, ha a szereteté, a gondoskodásé a főszerep, és ha tudják, hogy mindig számíthatnak rád!

Egy tizenéves és egy tizen hónapos gyerek hirtelen haragú anyuja :)

Én hirtelen haragú ember vagyok a mai napig. De a gyerekem megtanított rá, hogy ne legyek az, mert fölösleges (így az a furcsa helyzet állt elő, hogy otthon általában nyugis vagyok, de pl. vezetésnél elgurul a bogyó, ha valaki nem úgy megy,ahogy kéne...:)

Szóval a gyerekkel nem vagyok hirtelen haragú, ilyen kis sz.rokon vezetem le.