Anyukák, akik 2. babátokat várjátok, emelgetitek a kisfiatokat/kislányotokat? Vagy hogyan oldjátok meg?

Csajok a has nyilallása - főleg az első trimeszterben, de tulajdonképpen tovább is - legtöbbször annyit jelent, hogy a méh tartószalagjai próbálnak idomulni a megnövekedett súlyhoz. Nem ahhoz, amit emeltek, hanem a méh saját súlyához. Ez egyáltalán nem függ attól, hogy emeled-e a nagyobb gyerekedet, vagy sem.

Egyébként saját tapasztalat, hogy bármennyire is jól készíted fel a nagyobb gyerekedet a kicsi érkezésére, az mindenképpen anyásabb, bújósabb lesz már a várandósság alatt is, azzal a természetes igénnyel, hogy a még meg sem született testvér ne sajátítsa ki teljesen anyát. És el fogja várni, hogy emeld, mert ő még nem érti azt, hogy nem szabad, ha meg még azt is elmondjátok neki, hogy a pocak miatt nem, akkor előrevetítitek a testvérféltékenységet keményen.

Nálunk szerencsére nem volt soha komoly probléma a féltékenység, de ehhez keményen hozzájárult szerintem, hogy a nagyobb ugyanúgy emelve, ölbe véve stb. volt, mint azelőtt és a szopit se vettem el tőle. Mostanra a nagyobbom már lassan 4 éves lesz, de attól, hogy ő a legnagyobb, még nem lesz nagy! Erre nem gondolnak a dokik, védőnők stb., na meg arra sem, hogy a legtöbb anyukának nincs napi szinten segítsége és bizony tetszik-nem tetszik, emelni kell. Gyereket, bevásárlást, stb.

Ha annyira ártana az emelés, rég kihalt volna az emberiség, nagyanyáink képesek voltak kukoricát kapálni hátukra kötött gyerekkel, pocakkal...

Emeljétek nyugodtan a nagyokat, szükségük van rá!