Hogyan fegyelmezed 1 év körüli gyermekedet?
Kisfiam lassan betölti a 13. hónapot. Imádnivaló, csibész kissrác, és jó nagy akarattal van megáldva - ami alapvetően jó, örülök neki, de vannak helyzetek, amiket nem tudok kezelni, illetve nem is nagyon tudom, ilyenkor kellene-e már fegyelmeznem.
Ilyenekre gondolok, hogy pl. a szobájából rendszeresen kidobálja a játékokat (biztonsági rács van az ajtaja és az előszoba között), kemény, súlyos tárgyakat dobál ki, csak úgy koppannak a járólapon, frászt kapok tőle. Amikor mondom, hogy "nem szabad", kajánul vigyorog, pontosan tudja mit jelent. A következő dobás előtt már néz rám és várja a reakciót, de csak eldobja. Ha rácsapok a kis kezére, szintén semmit nem jelent, vigyorog közben... Akkorát meg nyilván nem fogok csapni, hogy igazán fájjon neki.
De akkor mit lehet tenni? Hogyan lehet megtanítani ilyen kicsi, de már egyre okosabb gyerekekkel, hogy amit nem szabad, azt nem szabad?
Az is lehet, hogy jelezni akarja, hogy "ne zarj be anyu". Amig ilyen kicsi volt, levittem a konyha mellett levo nappaliba, a futotest kore racsot raktam (kandallo), a viragokat tudtam ugy rendezni, hogy ne erje el, es ott jatszott, konyhaajto nyitva volt, csak arra tudott volna "menekulni", ha tehettem percenkent raneztem, neha odajott, beszltem hozza:D Vicces, de volt egy szo, amit mondattam vele, ha nem hallottam a hangjat es nem tudtam hirtelen odamenni hozza. Mondjuk lenn voltam a konyhaban, o meg font. Mindig folkiabalok, hogy mond, hogy "ajto" es o mondja. Ekkor tudom, hogy hol van a hangbol, es hogy rendben van minden:D Ha nem valaszol, felrohanok, ilyenkor valamit sunyit:D (pl megtalalta a mobilom)
Igen, meg van a veszelye, hogy valami olyat csinal, amivel kart tesz magaban, ezert kene minel kozelebb tartanod magadhoz. Igy nem kellene ot se bezarni. Hagyni kell nekik mozgasteret. En meg atestem kicsit a lo tuloldalara, sokszor magammal cipeltem, es igy nem jatszott a sajat szobajaba egyedul. Aztan mikor rajottem, hogy ez igy nem jo, tartottam par napot, amikor "ugyet se vetettem ra", ekkor elkezdett unatkozni, es elekzdett atjarni a szobajaba jatszani. Szerencsere ma mar elvan hosszu percekre is magaban. Sot, neha igenyli a maganyt. Ilyenkor magara csukja az ajtot. (Persze mindig ranezek. Furdoszoba ajtot se csuktam soka, de vegyszer csak a wc - kefe tarolojaban volt. Soha meg se probalt hozzaerni a wc-hez vagy kefehez. Nem hivtam fel ra kulon a figyelmet, hogy az koszos, csak ha egyszer-egyszer odamegy, latom, hogy nem akar hozzanyulni, csak mutatja, hogy oda kell pisilni, akkor elmondom neki, hogy ahhoz nem nyulunk, mert koszos. (makom van, hogy nem erdekli a wc) Azokra a szekrenyekre, amikre lehetett, felszereltem nyitasgatlot (majdnem az osszes konyhaszekrenyre, ruhasszekrenyre. Volt jonehanyszor, hogy kiramolt:D Az o ruhasszekrenyen a mai napig nincs, de szerencsere 1 ev alatt sikerult leszoktatnom, es mara mar nem ramolja ki a ruhait:D
Nem tudsz szuperbiztos hazat csinalni, es nem tudod mindentol megovni, a szekrenysarkok meg mindig ott vannak, ha fel is szerelsz nyitasgatlokat:D
Igen, figyelemfelkeltés, ki szeretne menni. Egy lakás veszélyes lehet 1 évesre ugyanúgy, mint 3 évesre, ezzel nem tanítod meg, hogy nem szabad a fiókot kinyitni, stb. Én sem tartom jó ötletnek, hogy nem engeded ki. Biztonsági zárat lehet szerelni fiókokra, ajtókhoz, koppanásgátlót, sarokvédőt a sarkokra. Remélem, nem veszed sértésnek, én így csinálnám, csináltam. Van 1-2 szekrény, fiók, amin nem volt sosem zár, 1 éves, és már tudja, hogy azokkal játszhat, úgyhogy a többiről le is vehettem a zárat.
A másik, a nagy játékok dobálása, csinálta a fiam is, elvettem a játékot, szekrény tetejére tettem, amint dobálta. Elmondtam higgadtan, hogy akkor nincs vele játék, ennyi. Később visszakapta, ha megint dobálta, eltettem. Hamar megértette, mi a helyzet.
Szerintem kell a rács. Főleg, hogy az ember nem biztos, hogy teljesen bababiztossá tudja tenni a lakást, ugyanakkor főzés közben egy kóricáló gyerekre koncentrálni, szerintem sokkal gyorasabban megvan minden, ha anya nyugodtan főzhet, vagy csinálhatja amit éppen kell.
Elmondom nálunk hogy van. Mi a tetőtérben vagyunk, ahol a konyhán kívül minden van, kivéve mosógép, mert az lent van a lenti fürdőszobában (két generációs ház). Amikor tudom, viszem a lányomat magammal, most már 20 hónaposan el merem engedni odalent is, figyel rám, szót fogad, de persze a türelmével nem lehet visszaélni (pl. hogy percenként rászólok, hogy ahhoz sem szabad nyúlni, meg ahhoz sem, ja és ahhoz sem). Szóval ami rövid ideig tart, azt megcsináljuk együtt. Főzésnél kizárt, hogy ott legyen. Ha nincs már kaja eleve, és főznöm kell, akkor beteszem a lányomat a kiságyába, teszek köré játékot, könyvet (takaróját, maciját, ez a kettő alap), indítok neki zenét (imád videóklippeket nézni, van egy csomó gyereknek való youtube-ról letöltve és van külön egy mappája azokkal amiket szeret (nemcsak gyerekzene). Elmondom neki, hogy mit csinálok, és hogy mindjárt jövök vissza. Ha ez így mind megvan, akkor ő jól elvan. 20-30 perc (közben feljövök egyszer-kétszer megnézni, hogy minden oké-e). Teljesen jól működik nálunk.
Ami kizárt, hogy egész nap vele tudj foglalkozni. Tehát azt mindenképpen meg kell tanulnia (tanulnotok), hogy neked is legyen időd stresszmentesen, amikor el tudod intézni a teendőket otthon. De szerintem ezt nem büntivel lehet elérni, mert az normális, hogy azt szeretné, hogy vele foglalkozz. Egyensúlyt kell találni, hogy ő is tudjon türelemmel lenni (és mert tudja, hogy most dolgod van, de foglalkozni fogsz vele, szóval ez bizalom kérdése is).
Nekem 20 hónapos a csajszim, de még egyszer sem kellett a kezére csapnom, és nem azért, mert egy angyalka. Csak viszonylag hamar rájöttem, hogy ha valaminek nagy jelentőséget tulajdonítok, akkor annál jobban akar azzal foglalkozni. És marha sokat kellett vele foglalkoznom, beáldozni jó sok időt, amikor együtt néztünk meg, fedeztünk fel mindent (veszélyes dolgokat is, amit ő egyedül nem tehetne meg), de megvan az eredménye úgy érzem, mert tök jól lehet vele együttműködni. Ez azért sem árt, mert nálunk pl augusztusban jön a kistesó, és az biztos rázósabb lesz, mint az élet egy gyerekkel. :-)
Csak ügyesen!
(7-es voltam)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást, mindenkinek zöld kezet nyomtam!
Kihúzható fiókra milyen gyerekzárat lehet tenni? Egyet vettünk egyszer az ikeában, de kb 1,5 cm-re így is ki lehet nyitni, az pont elég arra, hogy jól odacsukja a kis kezét, tuti el is törne az ujja, olyan elánnal csukogatja néha.
Ha szabadon engedem a lakásban, akkor semmit nem tudnék nyugodtan csinálni egy másik helyiségben, még a különböző gyerekzárak, stb.-k mellett sem.
Csak egy példa az ülőgarnitúra. Imád fel-le mászni rá, onnan átmászni a franciaágyunkra, onnan az ablak felé kapaszkodni. Van egy kis minimális rés az ágy és az ablak előtt lévő radiátor között (beljebb nem lehet tolni az ágyat), pillanat alatt megcsúszhat a lába, úgy beveri a fejét a hőfokszabályozóba, hogy csak na.
De elég a kanapé is. Fölmászik nagy boldogan, lecsücsül, hentereg, majd gondol egyet és megy tovább. 10-ből 9 esetben ügyesen a popójával kezd lemászni, de 1 esetben még mindig előfordul, hogy annyira belemerül valaminek a látványába, hogy feláll a kanapén és homlokegyenest elindul a kiszemelt cél felé, mintha legalábbis tudna járni a levegőben... Ha ilyenkor nem vagyok ott, iszonyat nagyot tudna perecelni.
Lehet, hogy egy ilyen perecelés után megtanulná, hogy nem indul el a vakvilágba..., de nem kockáztatnék meg egy kulcscsonttörést vagy még durvábbakat...
Kedves 14-es, nagyon jó ötleteket adtál, köszönöm! Én sem gondolom, hogy főzés közben ott kellene sündörögnie egy örökmozgó kisfiúnak a lábam alatt. Elég sok helyre fel tud kapaszkodni, nagyon veszélyes.
Egyébként azért annyit hozzáfűznék még a dolgokhoz, hogy kisfiam alapvetően szépen játszik egyedül is, nagyon sok mindent tudok csinálni mellette, amint látjátok még itt netezni is...:) Nincs gond az önálló játékkal, csak egy idő után gondolom elfogy a türelme, azért kezdi dobálni a játékait. Sok tanulság volt most számomra a hozzászólásaitokból, mindegyikből tanultam valamit!!!
Igen, meg van mind a ketto megoldasnak az elonye es a hatranya is, eleg nehez megtalalni az aranykozep utat (bezarni vagy szabadon engedni)Ha bezarod, biztonsagban lesz az alapdolgoktol, ha szabadon hagyod, rengeteget tapasztal, tanul.
Minden kisgyerek mas, a szulonek kell felmernie, hogy mi valik be a gyereknel. En megprobaltam a bezaros madszert (habar annak ellene voltam, hogy a kisagyat jatszoternek hasznaljam-csak alvasra hasznaljuk), igy vettem egy osszecsukhatos jarokat, es azt letettem a nappaliba, mig en foztem. Az eredmeny mindig az volt, hogy bealudt, mert unatkozott egyedul, vagy uvoltott, amig ki nem vettem. (az alvassal azert volt baj, mert igy tobbet aludt napkozben, es este meg nem akart)
Ki kell probalni mind a ket megkozelitest es majd eldol, hogy melyik a jobb mindkettotoknek.
Szia! Úgy gondolom,hogy agyerekre legyintés néha az belefér a nevelésbe,de egy 1 éves még nem fogja fel mi történt miért kapja,ezért teljesen felesleges.
Kisfiam 2 hete töltötte az 1 évet,nagyon értelmes,és nagyon eleven,ezzel együtt iszonyatosan makacs,és olyan hisztiket lerendez,mint egy dacos 2-3 éves.
Van egy babakarámja,szokott benne játszogatni egyedül,de sokat mászkál a lakásba is, a "nem szabad" és a "Zalán nem",megérti van hogy abbahagyja de inkább vigyorog,ha olyat akar csinálni ami veszélyes akkor figyelmeztetem,hogy ha még egyszer megfogja vagy rángatja,vagy oda nyúl beteszem a karámba,persze a legtöbbször újra próbálkozik,akkor fogom beteszem,akkor kiabál 1-2 percig aztán abbahagyja,miután újra szabadon van a szobában utána már tudja hogy nem szabad,de van hogy párszor el kell ezt játszani mire megérti.Mindent elmagyarázok,mit csinálok,hogyan,hova megyünk,mi történik,ezért szinte mindent megért.A nehéz tárgyakat nem tudja elérni,szóval azért igyekszem baba biztossá tenni a helyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!