Hogyan kezeltétek babátoknál a szeparációs szorongást?

Esti alvásprobléma nem volt. Altatás volt, előtte apa altatta, akkor csak én voltam jó. A kádból csak én vehettem ki, utált fürdeni (amúgy imád, csak akkor), akkor meg egyenesen üvöltött, ha apa bement mellé és én kimentem a fürdőből. Ha én mentem be vele, akkor erősen kapaszkodott. Ahogy elmúlt a szeparációs szorongás, ez is.

Járókánk sosem volt, ennyi idősen amúgy sem kell szerintem már beletenni, csak végszükség esetén (ki kell menni a postáshoz, stb.) Jött velem a konyhába, amíg elmosogattam, kipakolhatott egy szekrényt, ha már unta, rángatta a nadrágom (olykor le is húzta :D), akkor csak nyöszörgött, amíg beszéltem hozzá. Nagyon sokat kukucsoltunk, mutattam, ha nem lát, azért még ott vagyok. Egy idő után eljutottunk oda, hogy játszott a nappaliban, elmosogathattam úgy de., hogy minden kanálnál be kellett mennem, hogy itt vagyok, kukucs, aztán vissza, egy tányér után megint be, stb. Aztán egyik napról a másikra elmúlt.

Ha sírt, sosem hagytam magára, ez nem kényeztetés kérdése szerintem. Vigyed magaddal, kösd le valamivel. Tény, hogy az addigi "szabad" délelőttjeim megszűntek, mert ő is egyedül eljátszós volt előtte (utána is), és én pihiztem de., mikor kész volt a konyha meg az ebédje, de ez normális fejlődési folyamat.