A szeparációs szorongás a babátoknál mikor kezdődött és hogyan nyilvánult meg először?

nálunk is 5 hónaposan kezdődött,azóta egyre rosszabb.csak nálam nyugszik meg,még az apját is eltolja.ha elmegyek tőle 3 lépésnél messzebb,akkor már sír.és állítólag mindig azt nézi,merre járok.

Nálunk egy hete 3,5 hónaposan. Eddig nem volt gond az idegenekkel, de most ha valaki közelebb jön és beszél hozzá sírásra görbül a szája. Egy idő után megbékél és nevet.

Lányom 2 hónaposan visított ha nem én vagy az apja fogtuk kézbe, még a nagyszülőknél is, idegeneknél az is elég volt ha csak ránéztek. De ez még nem szeparációs szorongás volt. Nálunk 8 hónaposan kezdődött az igazi, addig éjszaka egyedül aludt aztán egyszer csak visított, látszott, hogy nagoyn meg van ijedve. Próbáltam megnyugtatni, de csak úgy volt hajlandó elaludni ha belém csimpaszkodhat. szó szerint két kézzel markolta a pizsamámat, hogy nehogy otthagyjam. Azóta együtt alszunk, nappal is vele kellett lenni. Hónapokig még wc-re is magammal kellett vinni éjszaka, ha kimentem valahová akkor már visított, pedig azt hittem mélyen alszik. Kb 1 éves korától nappal már otthagyhatom aludni egyedül, éjszaka még mindig együtt alszunk. Az idegenekkel már nincs olyan gond mint régebben, de azért tartózkodóan viselkedik, de legalább már nem sír. "Szomszédolni" simán elmegy egyedül, nincs baj ha nem lát. Nálunk ahogy írtam leginkább alvásproblémákban nyilvánult meg.

második vagyok:kisfiam csak úgy hajlandó elaludni,ha fogja valamimet.jó esetben a kezem,rossz esetben a fülem,vagy a hajam,bár arról igyekszem leszoktatni.de a kezembe kapaszkodás simán megvan.