Neljem e le a békát ismét, vagy ideje kiboritani azt a bizonyos bilit?

Ismét anyós kérdés! Anyósom elég domináns ember, aki irányítani akarta mindent elejétől kezdve, de finoman le lett állítva. Akkor teljes visszavonulót fújt, átesve a ló túlsó oldalára, a nemtörődömségbe menetült.1 év után megszültem a babánkat aki most 8 hónapos és terhesség alatt sem volt túl érdelkődő, utána viszont én próbáltam többször hívni, néha átjött, néha nem, de inkább nem. Mi hetente meglátogatjuk őket, 1km a távolság!!! de kicsi gyerekkel nem egyszerű vendégségbe menni, hétvégén mentünk. a 8 hónap alatt talán 10 alkalommal jött a gyerekhez, nem igazá érdeklődik, ha beteg és tudja sem. A gyerek nem ismeri sem a nagyanyját, sem a nagyapját! De ők ezt elvárják tőle, és hisztis ha sír az ölükben. Úgy csinálnak mintha a gyerek kötelessége lenne, hogy vigyorogjon végig nekik, amit egyelőre nem produkál, mert fél tőlük. Emiatt van egy kis feszkó, már előre félek amikor odamegyünk, mert kikapja a kezemből és kezdődik a bömbölő versszak, amikor is külön vonul a gyerekkel és mutat neki ezt- azt, sokszor azt sem tudom, hova viszi, a lényeg, hogy 2 perc után sír, mert nincs megszokva vele és nem ismeri, mert nem elég egy héten egy alkalom, hogy elfogadja és játszon is vele. Anyóomnak ez fájó potn, mert nagy panaszt tett a lányának aki letoló üzenettel bombázza a férjem, hogy mi semmibevesszük az anyját és én utálom őt, mert anyósom mindig panaszkodik, konkrétan nem tudom miért. Hozzá kell tennem, megkaptam a kellő neveltetést és soha nem lennék tiszteletlen, mogorva, nem mondtam sem azt hogy em adom át a gyereket, sem azt hogy tegye le! A férjem tudja hol a határ és közbelép, ha gond van, szerintem ez az ő dolga, épp ezért nem értem, miért az áskálódás ellenem. Anyósom szereti ha látják hogy ő fogja a gyereket, de mivel hamar sír, hozzá teszi hogy őt nem ismeri, és rosszalló pillantásokat mereszt rám. Én nem érzem magam felelősnek ezért, azt hiszem többször kellene látogassa a gyereket ahhoz, hogy jobban ismerje és ne sírjon nála. Az a gondom, hogy nekik a megoldás nem a megbeszélésben rejlik, soha nem beszélték meg a problémákat, sokat küzdöttem amíg odajutottam, hogy a férjem elmondja ha bántja valami, vagy gond van. Ha rákérdezénk mi is a baja és miért ez az egész és miért a sógörnőm lett a bíró aki elmondja mit teszek jól és mit nem, akkor nem állnának szóba velem. Nem tudom mit tegyek! De már elegem van abból, hogy én megyek, én tűröm és mégis én vagyok a rossz az ő szemükben. Sokat beszéltem erről a férjemmel, őt is bántja, de arra a kérdésre hogy mi a gondja az anyja azt mondta hogy semmi és lezárta a beszélgetést. Mi a megoldás? Tényleg meg szeretném oldani!