Kedves Anyukák! Éreztétek már úgy, hogy evvel az erővel akár magatoknak is szülhettetek volna?

Igen, sajnos sok ilyen olvasni....

Férjem sem remekelt, mikor kicsi volt a gyerek, bár mindig megfogta, ha megkértem, mert dolgom volt.

A fürdés mindig közös művelet, ez az egy biztos pont mindig megvolt.

Mióta nagyobb lett a lány, már sokat játszik vele, azóta nincs gond. Sokszor ő keresi a lány társaságát. Tegnap is azt vettem észre, hogy kimennek a szobából, és csend van. Utánuk mentem, már az udvaron ették a meggyet a fáról:-))

1 éves most a lányom.

Légy kicsit határozott, és próbálgasd, ne add fel, hisz az ő gyereke is.

Mindig vond be, hogy nézd, de édesen nevet, nézd de édesen mozog... bármi. De ne az legyen, hogy itt a gyereked, fogd már meg... Szerettettesd meg vele:-)

Szerintem is nagyjából előre lehet látni, ki milyen apa lesz majd. Én nem csalódtam :-)

Párom mindent megcsinál a gyerekek körül, ha kell. Persze a java az enyém, hiszen én vagyok itthon velük, de ha elfáradtam, észreveszi és szó nélkül megcsinál mindent. A nagyot mindig ő viszi oviba, ő megy szülőire, ő fizeti be az ebédjét, stb. Lehet az oviban azt hiszik, nincs is anyja :-)

Na jó, ez csak vicc volt, mi megyünk érte a picikkel, de tényleg őt többet látják ott, mint engem.

Szóval én nem magamnak szültem, kettőnké tényleg.

Nálunk is ez volt de én a sarkamra álltam.Mert ugye ő nemcsak apa hanem férfi is és ugye szeretné ha este anya kedves és készséges lenne,de egy lestrapált anyuka nem az.... :)

Na meg szépen be is számoltam neki a dolgok állásáról,de szerintem az előző hatott jobban :)