Olyan lelkiismeret furdalásom van, szerintetek elfelejtette a fiam már, hogy első napokba nem voltam vele?

A fiad imád téged és tökéletes biztonságban érzi magát a közeledben mindig. Sosem haragudott rád, még ha hiányoztál is neki. Mert biztosan így volt. De már megnyugodott, mert vagy neki, mindig. :)

Persze, hogy elfelejtette. Ne legyen emiatt lelkiismeretfurdalásod, neki már csak a MOST számít, és most vele vagy, ez a lényeg.

Valószínű tudatosan elfelejtette. Ami nem jelenti azt, hogy nem hatott rá. Valószínű akkor nagyon hiányoztál neki, de ez már a múlt, tény. Ezen nem tudsz változtatni. Lelkiismeret furdalásod sem kell, hogy legyen, hiszen mindent megtettél, megteszel érte. Az nagyon jó, hogy most sokat vagytok együtt, a közelébe vagy, de az is fontos lenne, hogy ebbe ne játszanak bele rossz érzések. Azaz ne a lelkiismeret furdalás miatt legyél vele, hanem mert jól érzed magad a közelében. Élvezd a társaságát, a legfontosabb számára, hogy ott van a közelében a boldog, kiegyensúlyozott anyukája. Így a múlt hatása is teljesen elhalványul.

Egy újszülöttnek igazából mindegy ki van vele, neki az a fontos, hogy a fizikai szükségleteit kielégítsék.

Nálunk fordítva volt. Ő került intenzívre. Az első három napban csak benyúlhattam az inkubátorba. Utána három óránként bemehettem hozzá fél órára. Egy hét után jöhettünk ki, olyan volt, mintha ellopnám.Szegény elég sírós baba lett, ami biztos ennek is köszönhető, no meg szerintem annak, hogy én túlkompenzáltam. Egy méternél többre nem mentem tőle 6 hónapos koráig, még Apára sem mertem ott hagyni egy kb. 2 perces vásárlás erejéig. Aztán 6 hónapos korában tudatosan "leépítettem" magamról. Nem kell nagydolgokra gondolni. Pl.: akkor is elmentem pisilni, ha épp nyüszögött vagy el mertem menni az orvoshoz, míg Apa vigyázott rá. Egy mosolygós, nyugodt kisbabává vállt.