Miért akarja az anyósom, hogy hagyjam sírni a babámat?

Az sem mindegy, milyen környezetben.

Nyilván nem kell minden nyekkeneésére ugrani, de nem is kell sírni hagyni ok nélkül

Az első gyerekes anyukák mindig megijednek,ha a gyerek sír,akkor is ha erre semmi okuk nincs. ( Én is így voltam ezzel )

Ha egy pici jóllakott,tisztába van téve,nincs melege,nem fázik,akkor nem baj,ha 5-10 percet sír.Nem lesz tőle semmi baja.Amíg hasfájós,akkor tisztábatevéskor lehet tornáztatni,maszírozni a hasikáját, stb.De akkor sem szabad minden nyikkanásra felvenni.Ezt megszokja a pici,és később sem marad meg az ágyában.Meglepő,hogy ilyen pici korban is milyen okosak tudnak lenni.

Anyósodnak lehet,hogy igaza van,ha azonnal felveszed minden megnyikkanásakor,az azonban nem engedhető meg,hogy Ő felveszi,ha sír.Következetesség kell a babának is,és neked kell eldöntened,hogy hogyan neveled.Ha jól,akkor neked lesz könnyebb,ha rosszul,Te bajlódhatsz vele.

Mert az ő idejükben azt hitték ez a jó. Ez amiről írsz az ún. FERBER módszer. Sírnihagyós-lefárasztós.

Manapság ezt helytelenítjük, mert mást nem érünk el, minthogy a gyerek nem fog bízni a körülötte levőkben, bizonytalan felnőtt válik belőle, mert megszokja, hogy a viilág olyan, hogy hiába kér segítséget nem hallja meg senki, nem kap visszajelzést. Lehet, hogy a ferberizált gyerek hamar hamarabb átalusza az éjszakákat, mert kifárad a sírásban, de hosszú távon ez nem szül jót. Ha a baba tudja, hogy ha sír, ha jelez akkor válasz jön rá, akkor megtanul bízni és úgy érzi ez egy olyan világ ahol megnyugvást kap, ha baja van...

Mi soha nem hagyjuk 1-2 percnél tovább sírni a kislányunk. És az 1-2 percet is csak akkor ha tudom, hogy ez a végső nyűglődős sírás, amikor már az sem segít sokat ha ringatom, mert olyankor már semmi sem jó. De ilyenkor sem hagyom magára hanem a hátát simogatom.