Csak az én babám ilyen? Örök elégedetlen, boldogtalan, nyűgös, bármit is teszek. Mit és hol rontottam el? Kivagyok!
6 hónapos (rengeteg praktikát sorra kipróbáltam). Születése óta ilyen. Egész nap csak és kizárólag vele foglalkozom. Cipelem, mindig máshol vagyunk, játszunk, beszélgetek vele, már az énekelésre is rávett, pedig nagyon hamis vagyok. De mégis annyira kiborít és elszomorít, hogy mindíg panaszkodik, majd sír, visít, nem hagyja abba.
Már a párom kiszorult a szobából, de az éjszakák így is rémesek. Éjjel is többször kell cicizik. Tudom, elrontottam. De már nem tudom, hogy mit csináljak, hogy elégedett legyen, akár egy napot is. Most is visít.
Buszon sem lehet vele közlekedni, ott is visít. Fél év eltelt, de ki sem merek egyedül mozdulni vele, mert tök gáz, hogy a sétákat is végig visítja, barátnőkkel, ismerősökkel nem merek találkozni, mert az ő babájuk kiegyensúlyozott és feszélyez, hogy mindenki társaságában rövid időn belül sír. Mostmár egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem szeret engem. Mit tegyek, hogy boldogabb legyen?
Azt még nem írtam, hogy a nagyszülőkre egyáltalán nem számíthatunk sajnos. Anyukám nem bírja a sírást, az apai nagyszülők pedig kéthetente egy félórára jönnek, addig, amíg rá nem kezd sírni.
De egyébként amióta forog, azóta jóval rosszabb a helyzet. Éjjel is megfordul, elforog az ágyon, majd panaszkodik, nyöszörög. Ha nem kap cicit, visításba kezd. Lehet, hogy az is baj, hogy nagyon zajos környéken lakunk és egy nyugodt alvása nincs, mindig felriad vagy a szomszéd fúrására vagy a kinti szirénázásra.
1. Téged szeret a legjobban a babád!
2. Nagyon jó Anya vagy, mert nagyon szeretet a babád!
3. nálunk is kb. 6 hós kora örül kezdte a "hisztit". Azt képzeld el, hogy úgy sikerül leszerelnem, ha elkezdem utánozni még a hiszti elején (még csak befeszít és "vonyít"), aztán meg kacagok, hogy milyen jó játék is ez. Az első alkalommal úgy rám meredt, hogy abba is hagyta és Ő is elkezdett mosolyogni. Azóta is, ha hisztizik ezt csinálom és abbahagyja.
4. Ha valami tényleg bántja és azért sír akkor mindig, de tényleg mindig vígasztald meg. Én még az ágyból is kiveszem, ha kell. Én a "nem hagyom soha sírni a gyerekem" anyuka vagyok. Van egy gyönyörű, nyugis, kiegyensúlyozott babám. :)
5. A Te babád is gyönyörű és kiegyensúlyozott csak kicsit akaratosabb vszeg. Biztos érzi, h feszült vagy a sírása miatt. Tudják ők már ilyen kis korban is, h meddig lehet elmenni.
Nyugi 28 évesen már tudsz majd vele utazni a buszon is akár. :)))
Ranschburg Jenő: Szülők könyve. Olvasd el, nagyon sok kérdésedre (vagy mindegyikre) választ találsz benne.
Lehet, hogy általánosságnak tűnik, amiket leírok, de ezeket próbáld meg először:
Reggel, amikor felébredsz (felébreszt a babád), mosolyogj, örülj annak, hogy van egy gyönyörű babád (családod, lakásod, stb.). Nekem nagyon sokat segített, hogy akármilyen sokat kellett fenn lennem éjszaka (volt olyan, hogy óránként kelt a kisfiam, vagyis napokig nem aludtam), reggel mosolyogtam rá, puszit adtam neki, odavettem az ágyba magam mellé, jól meggyömöszöltem (a reggelek azóta is ilyenek). Amikor nyűgös voltam a fáradtságtól, álmosságtól, a kisfiam is az volt egész nap.
Fogadd el, hogy ilyen a babád természete. Ez talán a legfontosabb, hiszen Ő most azt érzi, hogy Te csalódtál benne... Pedig Neki Te vagy a legfontosabb!!!
A pároddal pedig próbáljátok meg, hogy amikor hazajön, ő van a babával, te pedig pihensz (vagy azt csinálsz, amihez kedved van).
Még egy dolgot tudok talán segíteni: a babával először ülj le játszani, énekelni, stb. Egy idő után mondd meg neki, hogy pl. Anyának most el kell mosogatnia, játssz tovább nyugodtan, itt vagyok veled. És hagyd ott egy picikét próbaképpen, mit szól hozzá. Aztán próbáld meg növelni az időt. Hátha beválik.
Később már segíteni fog pl. kiválogatni a szennyes ruhát, mint az én kis 11 hónapos kisfiam :) rakosgatja jobbra-balra fél órán át a ruhákat :) édes :)
Remélem, tudtam picit segíteni!
Kitartás, jó anya vagy, a babádnak a legjobb, legféltettebb, legjobban szeretett kincse vagy, és ez fordítva is igaz. Ha Te boldog vagy, akkor Ő is az!!!
Ne haragudj, de hatalmas mosolygasban tortem ki, amint olvastam a sorokat. na nem azert, mert kinevetlek, egyaltalan nem! megnyugodtam, h nem vagyok egyedul a vilagon masnak is van ilyen kemenyfeju babaja. az enyem mar egy eves, s nekem olyan 8-9 honap korul volt a legrosszabb, most csak egy hajszallal jobb....de az en kislanyom is nagyona karatos, pl, nem enegedi h vezessem jaras kozben, ugy felrakja egyenesbe a kezeit, h veletlenul se tudjak hozzaerni, ha felvennem, hátradomborít es kegyetlen oridtas, jarni meg sokaig meg nemtud. mindne jatek 5masodpercig erdekli, s csak az ami uj. ugyhogy a hetre szet vannak osztva a jatekok:o)))es a butorokat ami konnyen helyezheto, pl. szekek, ebedloi asztal. ide oda tologalom, hogy ugy erezze nem ugyanaz minden nap, ilyen labirintus szeru utakat csinalok neki...ja es a seta, csak h ne erezd magad egyedul, az enyem csak 20 percet van el, de azt is ugy, h az elso 5-10 percben a kulcsokat razza, aztan a maradek idoben pufit eszik, ragcsal. es csak oldalrol kothetem le, mert ha felulrol is lekotom a sportkocsiban ordit. az orvosnal...detto vegigordit mindne kivizsgalast, de annyira , h bereked. az emberektol, gyerekektol...meg amig karnyujtasnyira vannak, jajj de jo kedvu, amint meg akarjak simogatni, ektelen orditas! s mit tehetetek? semmit, mar sokat sirtam,emiatt...de ez van...probalok nyugalommal hozza fordulni, batoritani. en is ki vagyok, mert nagyszulok, max. csak hetvegen, en vagyok vele 24 oraban, s kihe ragazskodjon a gyerek cska az anyjahoz, s emiatt is sokszor le vagyok kritizalva.
annyi tanacsot tudok csak adni, legy mindig nyugodt es turelmes a gyerekkel.
Ja és ne hagyd sírni sokat, csak lazulj le. Ne ugorj rögtön, pl határozd el:márpedig most befejezem a teregetést, stb...addig szól neki kedvesen: anya pár perc múlva megy, nyugodj meg-nos valahogy így gondoltam a sírni hagyást. Nálunk az altatással volt gond, babám azzal tetézi a hisztit, hogy elhányja magát. Sír egy percet és rókázik. Nem tudtuk elaltatni a kiságyában-csak hányt és hányt, most a pihenőszékben ringatom, játszik, ha elaludt beteszem az ágyába. Nekem is fel kellett adnom dolgokat a nevelési elvemből, nem érdekel mások szerint jó-e, nekünk így felel meg. Nem azt várom el a babámtól amit a többi bébi csinál, amit mondanak, hogy jó, hanem élvezem a társaságát. Nem eszik tápszeren kívül semmit, tíz hónapos(gondolhatod), nem kúszik, nem mászik. Vagy felhőtlenül kacag, vagy hisztirohamot kap és üvölt-köztes állapot nincs. Ettől még nem dőlt össze a világ. Morcosan ébred, néha napokig nem eszik, dühösen megtép...de: az én kislányom, nem kell, hogy más legyen, majd idővel formálódik, addig gyönyörködöm abban, hogy milyen gyorsan tanul, abban ahogy a rengeteg dologban fejlődik, abban ahogy a barackpürét századszor is kiköpi, nem lesz újra kisbaba, én pedig akkor is élvezni fogom ezt az időt ha nehéz. Nem vagyok rossz anya, akkor sem ha vannak olyanok akik azt gondolják valamit biztosan elrontottam. Büszke vagyok rá, hogy valamivel azért könnyebb már, csiszolódunk és arra, hogy kitartok. Nagyon szeretem a kislányom:így ahogy van.
1.
Szia!
Meg szeretném kérdezni, hogy van most a babád, változott-e a természete, kezelhetőbb-e és hogy úgy egyáltalán hogy vagytok most? :-)
hasonló cipőben járok a csaknem 5 hónapos fiammal
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!