Van itt boldogtalan anyuka? Miért, pár mondatban összefoglalnád?

hát én egy részt boldig vagyok mert itt a két kicsi(2,5 éves 11 hos)viszont sokszor vagyok szomoru,boldogtalan mert a párom keveset van ithon velünk.Mindig én mondom neki hogy meilyk nap mit csináltak.Ezért ő is szomoru.

Szoval ez vagyok én de probálom nem kimutatni a gyerekek elött.

Én éppen most próbálom túlélni a lehetetlent és nem tudom , hogy fog-e sikerülni...

Ha nem lenne itt a 13 hós kislányom, valószinű nem küzdenék tovább

Szintén boldogtalan anyuka vagyok,14 hónapos a kisfiam.

Én is próbálom túlélni a mindennapokat,és egyre nehezebb.Nem látom a kiutat és a jövőt!

Úristen! Annyira sajnálom a hozzászólókat! Főleg a leukémiás anyukát... Annyira felnézek rátok, hogy ilyen erősek vagytok mindannyian. Nekem most született meg a 2. kislányom a 2. férjemtől. Az 1. házasságom alatt a lányom születése után nekem is pokol volt az életem, szörnyű házasságom volt, és olyan szinten kikészültem, h amikor a pici 3 hónapos volt bekerültem a pszichiátriára és emiatt a tejemet is elapasztották, pedig rengeteg volt. 3 hétig nem láthattam a pici babámat és utánna is ment a balhé otthon, de utánna megerősödtem, sarkamra álltam és otthagytam a férjem, egy ideig egyedül neveltem a lányom és most már nagyon boldog vagyok a 2. férjemmel és a lányaimmal. Van kiút! Csak hinni kell benne és magatokban. Kitartás és bátorságot kívánok nektek. Nincsenek akadályok csak megoldandó feladatok.

Egy 6 éves és egy 1 hónapos baba anyukája

Nagyon kedvesek vagytok,de a leukémia legagresszivabb fajtája a melanoid leukémia nevű betegségem van, Eddig 1% a túlélési arány :-(

nagyon szeretnék én lenni az az 1% hogy láthassam a kislányomat felnőni