Minden kismama boldogtalan és depressziós lesz?
5 hónapos terhes vagyok. Eddig csak a terhességgel kapcsolatos témákat olvastam.Aztán elkezdtem a babás témát és egy kicsit megijedtem.
Ugyanis eddig még senkitől nem hallottam és nem olvastam a témáról, hogy mi vár rám a baba születése után.
Mivel első baba lesz, így valóban nem tudom mi vár rám, hiszen sem az orvos sem a védőnő nem mond ilyeneket. Sőt nagyon nem is lehet találni olyan oldalakat ahol kellőképpen felkészítenek az anyaság első hónapjaira. Miért foglalkoznak ezzel a témával ilyen keveset? Miért csak a boldog családi idillt mutatják be mindenhol?
Csak arra gondolok hogy határtalanul boldog leszek és élvezem a kismamaságot.
Nyáron költöztünk vidékre, Pestről, de ott dolgozunk, így nem érzem még hogy itthon milyen nagy a csönd a városhoz képest. Itt még kismamaklub sincs, nem is gondolok arra hogy szükségem lesz erre.
Ha a párod segít, melletted áll, akkor nem lesz baj. Ha nem, ha lelép a haverokkal, ahelyett, hogy segítsen, ha beszól: pl. anyakoca, ha nem érzed, hogy melletted van, segít, akkor könnyen érezheted magad az elején rosszul.
A baba mentalitásától is sokk függ.
Ha egy hasfájós, folyton visító babád lesz, akkor az ember önbizalma könnyen elmegy, ha nyugis a baba, akkor jóval könnyebb.
A párom teljesen mellettem van és nagyon ki akarja venni a részét. Csak hát a házunk felújítását folytatni kell, amint itt a jó idő.
És ha az lesz mint jövő nyáron akkor nagyon egyedül leszek, ugyanis nagyszülők nincsenek.
Egyébként ezeken az oldalakon olvasgatok, és hát nem mindig szívderítő.
első válaszoló, te hogy csináltad?
Én sajnos egy rossz példa vagyok. Gondtalan terhesség után nagyon nehéz és komplikációkkal teli szülésem volt. Első babám. Mikor ott volt, hirtelen azt sem tudtam, mit kell csinálni.. hazajövetelünk után az első éjszakát végigsírta, de akkor már napok óta szinte semmit nem aludtam. A következő napok sem voltak jobbak. Teljesen kimerültem, összeroskadtam, kétségbe estem. Már magamtól is megijedtem. Nem voltam soha sírós, de napokat sírtam végig és enni sem tudtam. Soha nem éreztem ilyet, és nem így képzeltem... Persze ezek után tejem sem volt.
Viszont pár hét után kezdett elmúlni, és imádok minden percet, amit a babámmal tölthetek!
nem :)
nem titkolom, qrva nehéz volt az első pár hét, hónap de mégis csodálatos, a fellegekben jártam, soha olyan boldogságot nem éreztem :)
ha valaki terhesen depis lesz akkor ott komoly baj van, hiszen hogy lehet valaki depis, ha élete álmára készül? engem semmi sem tudott kikészíteni, se a szülés (nagyon hossző és fájdalmas volt), se az éjszakázás a szopik miatt. hiszen boldog voltam, hogy van egy lányom végre. most 14 hónapos, most depis vagyok, kimerültem, a párom semmit sem segít, és rokonok is csak 1000km-re vannak legközelebb...
én azt ajánlom, hogy ne fpoglalkozz nagyon a kevésbé szép dolgokkal, lehet téged elkerül ahasfájós babázás, lehet semmi gondod nem lesz a piciovel- én nekem ment mint a karikacsapás, ösztönösen... mostanra meg nem tudom mi történt. esetleg keress egy hasonló pocakos barátnőt :-) az a legjobb!!!
Hivatalosan a kismamák 3%-a érintett, a pszichiáter szerint, akihez szülés után jártam 15%-a.
De könyörgöm, félidős terhesen a babakelengye összeállítása, a névválasztás, és a felhőtlen boldogság érzése a feladatod!!!
Ne hagyd, hogy a sötétebb gondolataid kerekedjenek felül, és próbáld mindenben a jót meglátni!
Igen, és is a barátnőim fejére olvastam, hogy miért csak a szülésem után mesélték, hogy: két hétig pizsamában voltak otthon, hogy három-négy napig nem tudtak lefürdeni, hogy éjjel is három óránként fejtek, hogy szédültek a fáradtságtól stb.
Erről valóban sokkal kevesebb szó esik, a babamagazinok hamis képet festenek a szülés után álló anyukákról, de az előttem szólóknak igaza van, az a csoda, amit egy kiegyensúlyozottan fejlődő, nyiladozó értelmű egészséges kisbaba nyújt nap mint nap, mindenért kárpótol.
Amikor először rád nevet, amikor először tárja ki feléd a karját, amikor először puszil meg... Leírhatatlan!
Boldog babavárást, babázást kívánok!
Szia!
Nem minden kismama lesz depis, ez nem ilyen egyszerű. Több dolog kell hozzá, a legfontosabb a hozzáállásod.
De az lehet, hogy a pesti élethez képest a vidékit nehezen fogod majd megszokni.
Én is amiatt szoktam befordulni, hogy itt (Bp. melletti kisváros) senki sincs szinte az utcán, anyukákkal meg olyan ritkán találkozom, pedig vannak, csak mindenki a saját kertjében van, sétálni nem nagyon mennek. A nagyfiam 8 hónapos koráig Bp-en laktunk egy lakótelepen, ahol 3 kismamával találkoztunk minden nap és az nekem nagyon sokat segített, mert a fiam rettenetesen rossz alvó volt, bent a lakásban csak 20 perceket aludt, de kint akár 2-t is, közben meg beszélgettünk a csajokkal. Olyanok voltunk, mint a középiskolások, egyfolytában vihogtunk valamin :)
Szóval nekem a társaság nagyon hiányzik és ez okozza sokszor a rosszkedvemet, de azért nem vagyok depis!
Remélem nálad ez nem is ilyen probléma és imádni fogod a csöndes vidéki életet! :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!