Már lassan fél éve (amióta megszületett a fiunk) depressziós vagyok. Sokat veszekszünk, mi lesz ebből?
válasza:Szia
En pont ebben a cipoben jartam mint te! Nagyon nagyon sokaig depresszios voltm. Ugy ereztem a ferjem el fog hagyni, pedi maximalisan mellettem allt...csak en ereztem azt hogy egyedul vagyok a vilagon/es a vilag minden gondja banata az enyem.
Atmenetei a lelki allapotod, de ha ugy erzed egyedul nem tudsz megbirkozni vele, feltetlenul kerj segitseget. nekem anno az is megfordult a fejemben, hogy bar ne is elnek...mert mindenkinek jobb lenne nelkulem...de aztan szep lassan a magam erejebol osszeszedtem magam. (az adott sok segitseget, hogy ki tudtam beszelninagy olyan emberekkel akik szinten atestek rajta...es tudtak mirol beszelek-ja itt talaltam oket) az adott egy igazan nagy loketet amikor fel akartak irni egy fele evre elegendo anti depresszans kurat....na akkor tudtam hogy ossze kell kapnom magam,a ferjem es a kisfiam miatt is....
Ha gondolod irj privit szivesen segitek, ha tudok
válasza:Sziasztok!
Pár hete szültem, és eléggé magam alatt vagyok. Túl soknak érzem még ezt a feladatot,a nap 24 órájában én vagyok a bébivel, a párom nincs velünk jelenleg. Totál egyedül érzem magam, és mikor panaszkodok neki, tiszta hülyének néz és nem érti mi van. Semmi türelme hozzám. :(
válasza:szia! Nem vagyok szakértő, de szerintem az már nagyon jó jel, hogy tisztában vagy a helyzettel. Nem tudom, segít-e, de egy próbát megér: én a helyedben két dologra próbálnék meg figyelni: 1. mindent 2* meggondolok, mielőtt kimondom és 2. önzetlen szerelemmel fordulj a férjed felé. gy értem, hogy szeresd, mondd el ezt neki ezerszer, járj a kedvében, hallgasd meg, amiket mesél. Picit folytsd el magad, pár nap erejéig. Próbálj csak és kizárólag vele foglalkozni, persze a kicsin kívül.
Miken szoktatok veszekedni? Írj pár példát, hátha sikerül túllépni rajta!
válasza:Én most kezdtem MagneB6-ot szedni, és lényegesen elviselhetőbbnek érzem a helyzetemet is, és saját magamat is.
Egy próbát megér!
válasza:Hasonló a szitu nálunk is. Épp az imént borultam ki, hogy én erre az anya szerepre nem vagyok képes.
A Kislányom az életem, de fáradt és kimerült vagyok (most is alig aludtunk éjszaka, és azóta megállás nélkül sírt, mostanra "ütötte" ki magát).
És persze a feszültség a férjemen csattan, na meg halálra furdal a lelkiismeret, hogy türelmetlen vagyok a Kislányommal, aki még csak 4,5 hónapos.
Segítségem semmi nincs, szalad a lakás, főzni nincs időm, és a szemem csak csukódik lefele.
Ha most kérhetnék valamit az élettől, a türelmet kérném.
Azzal minden megoldódni, hisz ennek hiánya miatt azokat "bántom", akiket a legjobban szeretek.
válasza:Eleinte nem volt gond, mert mindenki( főleg a férjem) azt mondta, hogy biztos csak pár hét és megszokom a helyzetet. De már eltelt fél év és nem sok minden változott, mondjuk már ritkábban borulok ki, de az egyfajta pánikroham levegőhiánnyal. már kezdem megszokni, de bosszantó, hogy hisztinek tudják le a közeli rokonaim+ a férjem. Egyébként nagyon rendes és nagyon szeretjük egymást. A legnagyobb gond, hogy borzasztóan hiányzik nekem. Ha hazajön, akkor neki persze a legelső a gyerek, aztán eszik, fürdik, pihen egy kicsit és utána jövök én egy kérdés erejéig(milyen volt a napotok?). Nekem ez nem elég. Ha sikerül 2-3 órára kettesben lennünk, akkor is agyerekről beszélgetünk...
Sajnos még mindig csak úgy vagyok egy-egy nappal, hogy Csak éljem túl!!!Szeretném élvezni a gyerekkel kapcsolatos csodákat és ráadásul nagyon szeretnék hamarosan megint egy babát, de azt mondja az anyukám, hogy ez könnyen ronthat a helyzeten. Meddig tart ez???? Bárcsak tudnám, hogy le fogom győzni ezt a dolgot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!