Már lassan fél éve (amióta megszületett a fiunk) depressziós vagyok. Sokat veszekszünk, mi lesz ebből?

Nem szabad annyiban hagyni ezt az állapotot. Már eltelt fél év a szülés óta, ennyi idő alatt el kellett volna múlnia a depressziónak. És ha ez még pánikrohammal is párosul, akkor fogadd meg a tanácsom, beszélj a védőnővel, mondd el neki, hogy mi a probléma, és hogy ő mit tanácsol. Nekem a szakember segítségét javasolta, ajánlott is egyet. Elmentem hozzá, beszélgettünk, kitöltetett velem tesztet, meg kérdezgetett mindenfélét, aztán kaptam bogyókát. Nem rögtön, de 2-3 hét után érezhető volt a javulás. Nálam már ott tartott ez az állapot, hogy sokat sírtam, féltem egyedül lenni a gyerekkel, nem volt kedvem semmihez és senkihez, nem érdekelt semmi. Az sem, hogy van-e mit ennem, rendben van-e a lakás. A gyereket elláttam, mert el KELLETT látni, és ennyi. A párommal vagy veszekedtem, vagy nem szóltam hozzá. A szex az úgy ahogy volt, nem érdekelt, holott én eddig szexmániás voltam. Aztán megelégeltem és segítséget kértem. Persze én is féltem, rettegtem, hogy elhagy, meg megcsal, meg minden. De most már jól vagyok. Persze vannak hullámvölgyek, de ezek közel sem olyan mélyek, mint a bogyó előtt és nem is tart sokáig.

Amúgy igen, a hormonok is bezavarnak. Én a kislányom 2 hónapos kora óta rendszeresen menstruálok, és minden hónapban, mielőtt megjönne, akkor van mélypont. Aztán ahogy megjön még 1-2 nap és újra jól vagyok.

Szóval ne tétovázz, kérj segítséget. Mert tényleg rámehet akár a házasságod is. Nem szabad hagyni. És beszélj a férjeddel, mondd el, hogy ez nem te vagy, próbálsz rajta változtatni, de sajnos ez egy ilyen állapot. És hogy segítséget kérsz, csak legyen még egy kis türelemmel.

És fel a fejjel, minden rendbe fog jönni!