Nagyon depressziós vagyok? Hogyan lábalhatnék ki belőle? Mással is volt ilyen? Segítesz? Miért csak most alakult ki, mikor már nem is kicsi a babám?

Valószínű sokat vagy egyhelyben, "bezárva".

Senikinek sem tesz jót ha sokáig csak a szoba falait nézi nem tud kikapcsolódni mikor még kedve lenne hozzá.

Ez egy idő után sajnos pont olyan lesz, mint ahogy írtad lassan meg az idő, semmihez nincs kedv...

Erőszakold rá magad, hogy elmenj valahova, legalább sétáljatok egyet és azzal is telik az idő, mozogsz is.

Tudom naggyon nehéz ilyenkor bármire is rávenned magad, te TEDD MEG!

Merre laksz egyébként?

Úgy gondolom, azért most alakult ki, mert már önállóan eljátszik a babád, nincs sok tennivaló vele kapcsolatban és így több időd maradt agyalni. Ez már nem a szülés utáni depi. Egyszerűen több időd van és az unalom, ami miatt ezt érzed.

Megértelek, nekem sincsenek barátaim és néha olyan kis semmisségen kiakadok. Sokszor elsírom magam, hogy nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataimat. Sajna ez egy ördögi kör. Végy erőt magadon és foglalkozz többet a kicsivel, mert totál ki fogsz borulni. Nekem még tetőzi a dolgot az is, hogy anyósékkal élünk együtt és már olyan dolgokat magyarázok be magamnak, hogy néha még nekem is sok.

Lányok, igyatok magnéziumot, és szedjetek Schüssler-sót: Kálium-foszforikumot napont 4-5-ször, sokkal jobban lesztek.

Nekem ezek segítettek, illetve a mozgás napi 2 óra séta a babával, mozgás közben stresszűző hormonok szabadulnak fel.

Van akinél ennyi idő után jön elő a depi. Pl nálam is. Hónapok alatt annyira lefogytam, hogy anorexiásnak néz mindenki. Már most mintha jobb volna, de még vannak szorongásaim félelmeim ha nem itthon vagyok.

Nekem a férjem segít sokat azzal, hogy meghallgat, de néha nincs szívem a magam hülyeségével nyüstölni, mikor hulla fáradtan hazakeveredik.

Magam próbálok úrrá lenni a dolgaimon sokat tartok önvizsgálatot, de még messze a régi énem.