Anyukák, hogyan reagáltok a (még) nem-anyukák kioktatásaira?

Pszichológusként amikor nem voltam még anya, ennek ellenére is tudtam segíteni a hozzánk fordulóknak, mert ugye azért vannak szakmai alapelvek. A különbség most abban van, hogy a szülőkkel sokkal megértőbb vagyok, mert beláttam, hogy a gyermek temperamentumának mennyire óriási szerepe van még a szülők viszont reakciójában is. Tehát a nevelés igenis egyénre, sőt családra szabott.

Teljesen eltérő módszerekkel nevelt gyermekek is lehetnek teljesen egészséges felnőttek, ha a megfelelő szeretet, gondoskodást megkapják és ehhez még megfelelő temperamentummal is születtek.

pl az együtt alvásból sem biztos, hogy feltétlenül gubanc lesz, ha a a szülő nem ezzel akarja az intimitás igényét pótolni. Ugyanez a helyzet a hosszú ideig tartó szopival stb. Ha a szülő rendben van és kompetens, akkor bármilyen módszert is alkalmaz, mert ő ebben hisz, akkor az megfelelő lesz a gyermeknek is. Ezért nagy hülyeség a másik kioktatása, ill. egy módszerhez való ragaszkodás.

A kioktatónak én mindig azt mondtam ( mert ugye az ember nem szakmázik, ha anya saját maga is!), hogy én így szeretném, én ebben hiszek, miután megköszöntem a tanácsaikat.

Egyet nem szabad hagyni senkitől sem, magadat elbizonytalanítani! Na ez az egy

,ami valóban árt a gyereknek is!