Hogy reagáltok, amikor azzal zsibbasztanak, hogy "ölbe lesz kapatva" a babátok?

Mikor lányom kicsi volt én csak annyit mondtam:

Én gyerekem, ha el kapatom akkor is az én bajom lesz nem másé...

11 hónapos már a lányom nagyon hasfájós volt de nem volt felkapatva...

Én olyan vagyok, hogy ilyenkor küldök egy "megértő" mosolyt az illetőnek, majd továbbra is úgy csinálom a dolgokat, ahogy én akarom.

Ennyi. Szép is lenne, ha mindenkinek el kéne magyarázzam mit miért hogyan csinálok??!

Elmondta a véleményét, köszönöm. Azt kezdek vele, amit akarok. Jelen esetben lesz*rom. :)

én ettől a "nem lesz el"-től is zsibbadok. Miért kellene egy pár hetes babának ellenni magában? Az a jó baba, akit letesznek, és órákig elvan, mint a befőtt? Ő még pár hete egy test-egy lélek volt az édesanyjával, és hiába bújt ki, hiába vágták el a köldökzsinórt, ő még mindig így érzi. Elemi szükséglete a testközelség.

Mihez szokik hozzá, ha sűrűn fel van véve? Hogy szeretik? Hogy biztonságban érzi magát? Hogy számíthat az anyukájára, apukájára, mert ha hívja őket, ott vannak.

Sose hagytam sírni egyik gyerekemet se. Ha dolgom volt, mei-taiban felkötöttem a hátamra, vagy akkor csináltam, ha alszik.

Remélem, tényleg hozzászoktak, hogy ha szükségük van rám, számíthatnak rám.

5 éves a nagy lányom, 19 hónapos a kicsi fiam, ügyes, taplraesett, önálló gyerekek, nem anyám asszony katonái, talán épp azért, mert mindig ott a biztos hátország mögöttük.

Kedves kérdező, én a helyedben kedvesen mosolyognék, és azt mondanám, hogy nem baj, én elkapatva is szeretni fogom! :-)

én is annyit mondok,hogy a mi gyerekünk,úgy rontjuk el,ahogy akarjuk...Most már kezdik megérteni,h mondhatnak bármit akkor sem ők nevelik,hanem mi a férjemmel.

Nem hinném,hogy a pár hetes babámat hagynom kéne sírni,ha egyszer meg is nyugtathatom...

9 hónapig nődögélt a szívem alatt, aztán kipottyant erre a zűrös világba. Neki még minden új, minden ijesztő, naná hogy felveszem, ha sír, főleg 3 hetesen. Nekem is mindenki azt mondja, hogy elkapatom a lányomat, de én erre mindig azt mondom, hogy az én bajom lesz nem az övék, és amíg nem neki lesz gondja vele, addig ne mondja meg, hogy mit csináljak.

10,5 hetes, és ha sír, felveszem, megnyugtatom és visszarakom az ágyába, vagy a hintájába, játszószőnyegére, ahol aztán teljesen egyedül elalszik. Ha nem nyugtatnám le, felpörgetné magát annyira, hogy aztán nem aludna el az tuti, már próbáltam. Annyira "elkapattam", hogy este 10-kor megkapja a vacsit, beteszem az ágyába, ott molyolgat egy kicsit, és reggel 7-ig szó nélkül alszik.

Ne is törődj a sok okoskodóval, mosolyogj rájuk, és mond meg, hogy te így neveled a gyereked és kész.