Hogy reagáltok, amikor azzal zsibbasztanak, hogy "ölbe lesz kapatva" a babátok?

Igen, ezt én is sokszor megkaptam az első gyerekemnél. Én csak mosolyogtam a dolgon, és ha nagyon vártak választ, akkor én ennyit mondtam: no nem baj, legalább lesz időm kiélvezni a babusgatást. Na erre csönd lett. Aztán amikor a bölcsibe egy nap alatt sírás nélkül beszokott, akkor jól az orruk alá dörgöltem, hogy látjátok nem volt igazatok! Nem nőtt hozzám, önálló, ügyes kislány! Nekem inkább azzal szokott bajom lenni, hogy az idősebb családtagok állandóan felébresztik a gyerekeimet, és ők akarják ölbe venni. Mondjuk például nemrég átjött látogatóba Anyós. Ezzel nincs gond, inkább azzal, hogy akkor jött, mikor ő jónak látta. Kislányom akkor 4 hetes volt, még bőven az eszik- alszik stádiumában. Természetesen akkor toppant be, mikor ép letettem az ágyába evés után. Simán berongyolt a szobába, addig ordibált, piszkálta a gyereket, míg felébredt. Persze egy idő után elkezdett sírni a kislányom, hiszen álmos volt, felébresztették. Erre ő, már fel is kapta. A gyereket 2 órán keresztül rángatta, közben szegény el-el panaszkodta magát, mire drága anyós: "Na hisztis vagy?". 2 óra leteltével végre elvettem a gyereket tőle, és elküldtem.

Vegyél egy hordozókendőt és lássanak csodát,kösd magadra,hogy mégtöbbet lehessen veled.Aztán mindenkinek beszélj a "hordozás" nyújtotta előnyökről.Bocs,de engem kiakasztanak ezek az elkapatásos sztorik,mintha nekik lenne abból káruk,hogy te szereted a saját gyerekedet.Csak az ember ilyen gyarló,hogy elkülöníti magától az utódját,nehogy el legyen kapatva.Holott egy gyerek akkor válik le az anyjáról amikor eljön az ideje,sem előbb sem később.Ha szüksége van rád igenis vedd ölbe és ne törődj a többiekkel.Egy négy gyermekes "elkapató" anyuka.